Holocén hidrológiai és környezeti változások a romániai Dél-Hargita-hegységben
Absztrakt
IA tanulmány az erdélyi Csornád-hegycsoport fiatal krátertavának, a Szent Anna-tónak a holocén
üledékfeldolgozását tárgyalja. Pollen, növényi makrofosszflia, szilíciumvázas alga- és nyomelemvizsgálatok segítségével rekonstruáltuk a holocén környezetváltozásokat és a tó vízszintjének ingadozásait.
Vizsgálataink alapján a kráterben mintegy 9800 és 8800 kai. BP évek közt sekély oligotróf tó alakult ki,
melyet 8800 évvel ezelőtt a vízszint csökkenését követően tőzegmohaláp nőtt be. A szárazföldi vegetációban a mogyoró (Corylus avellana) dominanciája jellemezte ezt az időszakot. A diatóma- és makroflóra
változásai alapján 7050 évtől a tó vízszintje fokozatos emelkedésnek indult és egészen 5500 évig sekély,
vízimohákban gazdag oligotróf tavi állapot alakult ki. 5500 évvel ezelőtt a vízsszint jelentős emelkedése
egybeesett a szárazföldi vegetációban a gyertyán (Carpinus betulus) terjedésével. A vízszint emelkedését
a tó produktivitásának növekedése és gazdag makrofiton vegetáció kialakulása kísérte. A holocén
folyamán a legmélyebb tavi állapot a bükk (Fagus sylvatica) dominanciájával egyidőben, kb. 2700 és 700
évek közt alakult ki. A tópartot a makrofosszflia vizsgálatok alapján a kora-holocéntől kezdődően
lucfenyves (Picea abies) erdősáv borította mely függetlenül a zonális erdőtársulások változásaitól
mindvégig fennmaradt a tómedence hűvös mikroklímájának köszönhetően.