Földtani Közlöny https://ojs.mtak.hu/index.php/foldtanikozlony <p>A <strong>Földtani Közlöny</strong> — a <strong>Magyarhoni Földtani Társulat</strong>&nbsp;(MFT) hivatalos tudományos szakfolyóirata &nbsp;— 1871 óta jelenik meg, jelenleg évente négy füzetben, magyar és angol nyelven. Célja a Kárpát-Pannon térség földtani felépítésével foglalkozó, eredeti, új tudományos eredmények megjelentetése.&nbsp; A tanulmányokat független szakértők bírálják el. A folyóirat ezenkívül &nbsp;a Társulattal és szakmai életünkkel kapcsolatos információkat is közöl. Az MFT döntésének köszönhetően a folyóirat 2017-től <strong>nyílt hozzáférésű (OA)</strong>.</p> Magyarhoni Földtani Társulat / Hungarian Geological Society hu-HU Földtani Közlöny 0015-542X In memoriam Dr. Dank Viktor https://ojs.mtak.hu/index.php/foldtanikozlony/article/view/9201 <p>2021. december 07-én, életének 96. évében elhunyt dr. Dank Viktor rubindiplomás geológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyarhoni Földtani Társulat négy cikluson át volt elnöke, az egykori Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Állami Díjas kutatási vezérigazgató-helyettese, a volt Központi Földtani Hivatal elnöke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, sokunk kedves barátja. <em>(folytatás a PDF-ben)</em></p> István Bérczi Andrea Mindszenty Copyright (c) 2022 Földtani Közlöny 2022-10-03 2022-10-03 152 3 195 195 Az andorit sorozat ásványainak vizsgálata a velencei-hegységi Meleg-hegy területéről https://ojs.mtak.hu/index.php/foldtanikozlony/article/view/8257 <p>A magyarországi Velencei-hegységben található Meleg-hegy ásványtani sokszínűsége jól ismert. Az elmúlt évtizedekben számos mintát vizsgáltak a területről, amelyekben különböző szulfosó ásványokat is megfigyeltek. Az általunk elemzett minta a Meleg-hegy hidrotermás breccsájának kevésbé kutatott északkeleti, antimonitban gazdag részéből származik. Munkánk során elektronmikroszondás mérések segítségével két új, a területről eddig nem ismert ásványfajt különítettünk el. Ezeket a kémiai összetételük és az andorit helyettesítési százalék vizsgálata (L%) segítségével andorit VI-ként és roscsinitként azonosítottunk.</p> <p>Az átlagos kémiai összetétel alapján számolt Ag<sub>1.06</sub>Cu<sub>0.04</sub>Pb<sub>0.80</sub>Sb<sub>2.49</sub>Bi<sub>0.22</sub>As<sub>0.3</sub>S<sub>6 </sub>(L%=102.65–109.84) (6 kénatomra normált) képletű andorit VI és az Ag<sub>17.23</sub>Cu<sub>0.53</sub>Pb<sub>10.4</sub>Hg<sub>0.04</sub>Zn<sub>0.04</sub>Fe<sub>0.02</sub>Sb<sub>39.73</sub>Bi<sub>5.52</sub>As<sub>5.98</sub>S<sub>96 </sub>(L%=119.52–123.48) (96 kénatomra normált) képletű roscsinit került azonosításra. Az eredmények segítségével kiegészítettük és pontosítottuk az andorit-csoport ásványainak csoportosítási módszerét. Megfigyeltük, hogy a korábban alkalmazott összehasonlító háromszög diagramok (Ag<sub>2</sub>S + Cu<sub>2</sub>S)–(Sb<sub>2</sub>S<sub>3</sub> + Bi<sub>2</sub>S<sub>3</sub> + As<sub>2</sub>S<sub>3</sub>)–(PbS + HgS + FeS + ZnS + CdS) nem elégségesek az andorit csoport ásványainak pontos elkülönítéséhez az Me<sup>+</sup>, Me<sup>2+</sup> és Me<sup>3+ </sup>kationok esetében megjelenő változó elemhelyettesítések miatt. Ez alapján kijelenthető, hogy az andorit helyettesítési százalék (L%) és az andorit homológ érték (N) kiszámítása minden esetben elengedhetetlen az andorit ásványok fajszintű meghatározásához.</p> Richárd Zoltán Papp Boglárka Anna Topa Norbert Zajzon Copyright (c) 2022 Földtani Közlöny 2022-10-02 2022-10-02 152 3 201 201 10.23928/foldt.kozl.2022.152.3.201 Miről árulkodnak a szállított ásványszemcsék mikromorfológiai bélyegei? https://ojs.mtak.hu/index.php/foldtanikozlony/article/view/6639 <p>A homokszemcsék mikromorfológiájának vizsgálatával már közel egy évszázada foglalkoznak a kutatók, már akkor felfigyeltek néhány összefüggésre a szemcsék felszínén megfigyelhető formák, valamint a geológiai környezet között. Az általunk bemutatott módszer jelentősége abban rejlik, hogy ideális esetben a bélyegekből és azok együtteseiből valószínűsíteni lehet a szállítási móddal kapcsolatos különböző környezeti tényezőket és időbeli változásukat, sőt akár következtethetünk a forrásterület korábbi éghajlatára is. Folyamatosan fejlődő módszerről van szó, ezért fontos megjegyeznünk, hogy az általa tehető megállapítások még nem tekinthetők olyan biztosnak, mint a nála elterjedtebb, gyakrabban alkalmazott paleokörnyezet-határozásra használt eljárások. Munkánk célja, hogy bemutassuk ezt a törmelékes szedimentológiában alkalmazható, eddig főleg hazánkban kevéssé ismert és elterjedt vizsgálati módszert, amelynek pontosan emiatt nincsen hivatalosan bevezetett és elfogadott magyar nevezéktana. Ebből kifolyólag úttörő munkának számít hazánk tudományos életében, célunk az eredeti angol nevezéktanból kiinduló, magyar nyelvű szakkifejezések bevezetése.<br>A módszerben sok új lehetőség rejlik (pl. statisztikai megközelítés fejlesztése, morfológiai jegyek együttes jelenlétének értelmezése), a téma pedig nemzetközi szinten is egyre népszerűbb. Korunk egyik legnagyobb környezeti kihívása a klímaváltozás. Folyamatainak minél pontosabb megismeréséhez és megértéséhez ismernünk kell ezek múltbéli megfelelőit. Erre már számos módszer létezik (pl. dendrokronológia, jégfuratok izotópösszetételének vizsgálata), ugyanakkor az üledékes szemcsék vizsgálata további értékes, új információt nyújthat a témában.</p> Zsuzsanna Kapui Dóra Georgina Miklós Ákos Kereszturi Beáta Szabó Paula Wasser Sándor Józsa Copyright (c) 2022 Földtani Közlöny 2022-10-02 2022-10-02 152 3 213 213 10.23928/foldt.kozl.2022.152.3.213 Újabb adatok a Balaton-felvidék egyik klasszikus középső-triász ősmaradvány-lelőhelyéről https://ojs.mtak.hu/index.php/foldtanikozlony/article/view/7799 <p>A barnagi Akol-domb a Balaton-felvidék legrégebb óta ismert, klasszikus ősmaradvány-lelőhelye, amely Böckh Jánosnak, a Bakony úttörő földtani térképezőjének az 1870-es években végzett felvételezése idején már évtizedek óta ismert volt. A „nagyvázsonyi lelőhely” Mojsisovics klasszikus munkáiban is szerepel, több ammonitesz-fajt innen írt le először. Lóczy monográfiájában szintén tett említést a lelőhelyről, aki az addig gyűjtött faunát is közölte. Ezt követően a lelőhelyről újabb őslénytani adatok csak szórványosan kerültek elő, részben a Bakony, részben a Balaton-felvidék földtani térképezéséhez kapcsolódóan. Az elmúlt években zajló gyűjtések során azonban olyan új és gazdag cephalopoda-, brachiopoda- és gerinces fauna került elő a terület anisusi rétegsorából, amelynek vizsgálata alapján több szempontból is jóval részletesebb és pontosabb kép rajzolható a terület középső-triász fejlődéstörténetéről.<br>Az Akol-dombon és környékén a felszínre bukkanó legidősebb triász képződmény az alsó-anisusi Megyehegyi Dolomit (2. és 3. ábra), amelyben a szokásosnál több ősmaradvány, elsősorban krinoidea váztöredék jelenik meg (4a. ábra). Fölötte néhány méter vastag világosszürke mészkő következik, amelyre jellemzőek a bekérgezett szemcsék, de elvétve brachiopoda és apró ammonitesz is előfordul benne (4b. ábra). Ez a sekélytengeri platform fáciesű Tagyoni Formáció, amely a Balaton-felvidék középső-anisusi medence kifejlődését, a Felsőörsi Mészkövet helyettesíti heteropikusan (1. ábra). A formáció azonban lényegesen vékonyabb az Akol-domb környékén (Barnagi-platform), mint a Balaton-felvidék középső részén (Tagyoni-platform), illetve a Veszprémi-fennsíkon (Kádártai-platform), ahol vastagsága eléri a 80-100 métert is.<br>A Tagyoni Formáció fölött települ a Vászolyi Formáció néhány méter vastag, biogén mészkőből álló rétegsora (4c–d. ábra), ebből került elő a cikk tárgyát képező szokatlanul gazdag ősmaradvány-együttes. Az árkolásban feltárt rétegsor alsó két padját lilás szürke kemény mészkő alkotja, fölötte vörös, sárgafoltos, gumós mészkő következik, alsó szakaszán fekete vasas-mangános bevonatú ősmaradványokkal. A fauna döntő részét ammoniteszek alkotják, amelyek kőzetalkotó mennyiségben jelennek meg. A megtartási állapotra jellemző, hogy a túlnyomó részben héjas példányok egyik oldala részben vagy teljesen visszaoldott, ami lassú, kondenzált üledékképződésre utal. A példányok jelentős része töredékesen ágyazódott be, ami felveti az áthalmozódás lehetőségét. A fauna jellegzetes elemei (pl. <em>Proavites hueffeli</em>, <em>Beyrichites cadoricus</em>) (I. tábla) a pelsoi Balatonicus Zóna felsőbb részéből ismertek. A legnagyobb példányszámban, és legjobb megtartási állapotban az illyr Trinodosus Zóna legfölső szubzónáját igazoló <em>Lardaroceras</em> fajok (II. tábla 5-8; III. tábla) kerültek elő. A számos <em>Kellnerites</em> példány (IV. tábla) a Reitzi Zóna jelenlétét bizonítja.<br>A kísérő faunában nautiloideák, brachiopodák (VII. tábla), elvétve csigák és gerinces maradványok fordulnak elő. Utóbbiak között (VIII. tábla) vannak halmaradványok: egy <em>Polyacrodus</em> sp., valamint egy közelebbről meg nem határozható cápafog, továbbá egy <em>Birgeria</em> sp. fogmaradványa. Ezek megtartása és alacsony száma, valamint az általuk reprezentált taxonokkal kapcsolatos ismeretanyag hiányosságai nem teszik lehetővé szűkebb őskörnyezeti következtetés levonását. Ugyanakkor tengeri hüllők maradványai is kerültek elő, az eddig ismert négy Ichythyosauria csigolya közül három feltételesen a középső-triászban gyakori Cymbospondylidae családba, a negyedik (egy háti csigolya) viszont ezen belül is cf. <em>Cymbospondylus</em> sp.-ként sorolható be a diapophysis helyzete és alakja alapján. Egy fogtöredék szintén halgyíkoktól származhat, egy bordatöredékről pedig csupán annyi állapítható meg, hogy valamilyen tengeri hüllőé lehetett. A csigolyák legalább két, körülbelül 3,3 milletve 4,5 mtesthosszúságú egyedtől származhatnak, míg a fogtöredék egy akár ennél is nagyobb példánytól. A Cymbospondylidae család tagjai világszerte elterjedtek voltak az anisusiban és a ladinban, maradványaik Nevadától (USA) a Spitzbergákon át, az alpi területeken keresztül egészen Kínáig előkerültek. Ezek a viszonylag nagy (akár 8–9 méteresre is megnövő) Ichthyosauriák a legtöbb szerző szerint pelágikus csúcsragadozók voltak melyek ritkán tévedtek a partok közelébe, ugyanakkor mások felvetése szerint ezek a még kevésbé delfinszerű primitívebb formák lesből támadó ragadozók voltak, így jobban kötődtek a sekélytengeri környezethez. Bármelyiket is fogadjuk el, előfordulásuk a Balaton-felvidéki tengeralatti hátságok környékén egyáltalán nem meglepő ezek alapján, viszont a család első hazai előfordulását jelentik.<br>A középső-anisusi platformokon települő legidősebb medence fáciesű üledékek biosztratigráfiai vizsgálata szerint a Barnagi-platform megfulladása már a pelsoi korszak soránbekövetkezett (Balatonicus Zóna). A Tagyoni- és a Kádártai-platform azonbanebben az időben még aktívan épült, megfulladásuk csak később, az illyr közepén történt (Trinodosus Zóna, Camunum szubzóna).</p> Attila Vörös Tamás Budai Makádi László Miklós Bercsényi Gabriella Földvári Zsolt Pintér Márton Szabó Copyright (c) 2022 Földtani Közlöny 2022-10-01 2022-10-01 152 3 233 233 10.23928/foldt.kozl.2022.152.3.233 Kőolaj- és földgáz-előfordulásaink és sajátosságaik https://ojs.mtak.hu/index.php/foldtanikozlony/article/view/7468 <p>Ebben a tanulmányban a szerző történelmi áttekintést ad a szénhidrogén-kutatásról a második világháború előtti és utáni időszakokban. Vizsgálja a földtani vagyon eloszlását a számbavételi egységek, a mélység és a tárolókőzet kora szerint. Összefoglalja az olajok és gázok jellemző tulajdonságait. Számba veszi az olaj- és gázmezők bizonyított és lehetséges anyakőzeteit. Tárgyalja a migráció mechanizmusait és útvonalait. Végül potenciális jövőbeni kutatási objektumokat javasol a szénhidrogén-kutatás számára.</p> István Koncz Copyright (c) 2022 Földtani Közlöny 2022-10-02 2022-10-02 152 3 259 259 10.23928/foldt.kozl.2022.152.3.259 A Battonya–Pusztaföldvári-hát térségének nagy entalpiájú geotermikus energia vagyona (II. rész): kútpárral történő hasznosítás UNFC-2009 kód szerinti osztályozása https://ojs.mtak.hu/index.php/foldtanikozlony/article/view/8969 <p>Tanulmányunk első részében (Kun et al. 2022) bemutattuk a Battonya–Pusztaföldvári-hát repedezett preneogén-prekainozoos aljzatának földtani, hidrogeológiai adottságait és a geotermikus energia hasznosítását célzó hidrodinamikai és hőtranszport modelljét. Jelen tanulmányban, az említett félszintetikus, ekviporózus modell segítségével, kiszámítottuk az egy kútpárral (doublet) kitermelhető hő mennyiségét több forgatókönyv szerint, a technológiai korlátokat szemelőt tartva. A számítások során az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Tanácsa által kidolgozott UNFC-2009 kód nevű osztályozási keretrendszert alkalmaztuk (UNECE 2016a).</p> <p>Az adatokban rejlő bizonytalanságot Monte Carlo szimulációval vettük figyelembe, majd az így létrejött paraméter-tartományokból fuzzy számokat képezve alkottuk meg a modellek bemenő adatait. Ezt követően a FEFLOW® véges elemes modellező szoftverrel kapott kitermelhető geotermikus készlet adatokat összevetettük a statikus módon számolt értékekkel. A két számítás között fél nagyságrend eltérést kaptunk a modellezett értékek javára, mely véleményünk szerint jobban tükrözi a várható értékeket, mint a statikus készletszámítás eredménye. A Battonya–Pusztaföldvári-hát jelen tanulmányban feltételezett projektjének UNFC-2009 kód szerinti geotermikus készlet osztálya: E3.2, F3.3 és G4.</p> <p>A vizsgálatsorozat alapján megállapítottuk, hogy egy lehatárolt térfogatú, közel zártnak tekinthető rezervoár optimálisan elhelyezett termelő-visszasajtoló kútpárok esetén is hamar kimerülhet (akár 20–30 év alatt), ha nem tud rácsatlakozni egy nagyobb, folyamatos hőszállítást biztosító rendszerre, mint amilyenek a neotektonikai mozgásokkal felnyíló, mélységi vetőrendszerek.</p> <p>Vizsgálatunknak nem volt része a geotermikus fluidum összetételéből adódó kihívások számbavétele, valamint a szűrőberendezés és a kútkörnyezet időben változó folyamatainak elemzése (geokémiai, szerkezeti stb.), de tudatában vagyunk, hogy ezek mind kritikus tényezők lehetnek egy nagy entalpiájú geotermikus kútpár fenntartható üzemeltetésekor.</p> <p>Úgy véljük, tanulmányunk hasznosan járul hozzá a geotermikus kutatás és energiahasznosítás valós kockázatainak számszerű jellemzéséhez, segítve a projektek gazdasági szempontú tervezését is.</p> Éva Kun László Zilahi-Sebess János Szanyi Copyright (c) 2022 Földtani Közlöny 2022-10-02 2022-10-02 152 3 279 279 10.23928/foldt.kozl.2022.152.3.279 Események, rendezvények, személyi hírek, könyvismertetések https://ojs.mtak.hu/index.php/foldtanikozlony/article/view/9202 <p>Események, rendezvények:</p> <ul> <li>Beszámoló a 11. Nemzetközi Jura Kongresszusról</li> </ul> <p>Könyvismertetés:</p> <ul> <li>Főzy István. (ed.): Fauna, biostratigraphy, facies and paleotectonic evolution of the Late Jurassic–Early Cretaceous formations in the Bakony Mountains (Transdanubian Range, Hungary)</li> </ul> <p><em>(folytatás a PDF-ben)</em></p> Tibor Cserny Copyright (c) 2022 Földtani Közlöny 2022-10-03 2022-10-03 152 3 297 297