Földtani Közlöny

Mangán-oxidos ásványtársulás a Királyszentistván környéki felső triász dolomitban

2026-07-02T09:12:12+00:00

A Királyszentistván környéki felső triász dolomitban megjelenő mangándús ásványtársulás különleges, fekete, ágas-bogas (dendrites) kifejlődésű mangán-oxidjairól vált ismertté, melyeket gyakran sárgásbarna goethitbevonatok tesznek még látványosabbá. Ezek a jellegzetes példányok erősen töredezett és porló dolomittal kitöltött üregekben fordulnak elő, de a mangán- és vasásványok repedések menti bevonatok vagy masszív bekérgezések formájában is jelen vannak a lelőhelyen. A minták ásványos összetételének, valamint szöveti viszonyainak elemzése röntgen-pordiffrakció, pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatok (SEM-BSE felvételek, SEM-EDX pontanalízis és elemtérképezés), mikro-XRF elemtérképezés, Raman-spektroszkópia és komputertomográfia segítségével történt. A vizsgált paragenezist főként csatornaszerkezetű mangán-oxidok (romanèchit, todorokit és a coronaditcsoport ásványai) alkotják, hozzájuk goethit társul. A minták szöveti jellemzése az ásványok szoros, mikroléptékű összenövéseit és jelentős kémiai heterogenitását mutatja, ami a folyamatosan váltakozó redox- és pH-viszonyokat tükröző, többlépcsős ásványkiválásra utal. Az eredmények alapján a komplex ásványtani vizsgálatok – különösen a nagy felbontású szöveti elemzésekkel kiegészítve – alapvető információkat szolgáltathatnak a dolomitrepedésekben zajló fluidum–kőzet kölcsönhatások és a képződési környezetek fejlődésének értelmezéséhez. A királyszentistváni előfordulás ezáltal túlmutat az ásványtani érdekességeken, és jól szemlélteti, hogy a látszólag gyakori ásványtársulások részletes ásványtani vizsgálata hozzájárulhat a helyi földtani és geokémiai fejlődéstörténet pontosabb megismeréséhez.

Eszkinit-, euxenit- és szamarszkitcsoportba tartozó ásványok Lillafüred környékéről

2026-06-30T09:24:17+00:00

A lillafüredi Vesszős-völgyben feltárt, metaszomatikus ritkaelem-dúsulást tartalmazó, sziliciklasztos üledékes kőzetekben WDX és Raman-spektroszkópiai mérések segítségével sikerült azonosítani a könnyű ritkaföldfém (KRFF)- domináns, metamikt eszkinit-(Nd)-ot, valamint egy nehéz ritkaföldfém (NRFF) + Y domináns, csak részben metamikt keverékfázist, melyet euxenit-(Y) és szamarszkit-(Y) alkot. Egy-egy elemzett kőzetrétegen belül vagy csak eszkinit-(Nd), vagy euxenit-(Y) – szamarszkit-(Y) keverékfázis fordul elő. Az eszkinit-(Nd) átlagos képlete a következő: (Ca _0,2 Th _0,18 KRFF _0,32 NRFF _0,1 Y _0,14 K _0,01 Mg _0,04) (Ti _1,09 Nb _0,67 Ta _0,04 Fe _0,08 Si _0,07 Al _0,04) (O _5,77 OH _0,2 F _0,03), a keverékfázisra képletet nem határoztunk meg. Raman-vizsgálat alapján egy Bükkszentlászló környéki metariolit albiteréből korábban leírt, hasonló összetételű ásvány eszkinit-(Y), anatáz és kolumbit-(Fe) keveréke. Az ásványok kémiai összetételének kialakításában döntő szerep juthatott a ritkaelemeket hordozó fluidum kémiai tulajdonságainak, valamint az egyéb fellelhető ritkaelem-ásványok és az RFF-(Nb,Ti)-oxidok megoszlási hányadosaiban mutatkozó különbségeknek. Az eszkinit-(Nd), euxenit-(Y) és szamarszkit-(Y) rendszerint pegmatitokhoz, karbonatitokhoz és fenites elváltozásokhoz kötődve jelenik meg. A bükkszentlászlói kőzetérben az eszkinit-(Y) képződéséhez a ritkaelemek regionális metamorfózis hatására bekövetkezett mobilizációja vezethetett, dúsulási folyamat nélkül, viszont a vesszős-völgyi ritkaelemdúsulás és ritkaelem-ásványok jelenléte egy feltételezett magmás hatótest egykori jelenlétére utal.

Cirkonolit-tartalmú szimplektitek mikro-ijolitokban: jelentőségük a szubszolidusz folyamatok értelmezésében az Oldoinyo Lengai (Tanzánia) területén zajló magmatizmus során

2026-07-02T09:12:12+00:00

Az Oldoinyo Lengai vulkánból származó olivin-flogopit mikro-ijolit kőzetek komplex magmás folyamatokat rögzítenek. Ezekben szimplektitek formájában megőrződtek szubszolidusz-reakciók bizonyítékai is. A kutatás során vizsgált szimplektitek alkotói lamellás formában jelennek meg bimodális szemcseméret-eloszlással: a diopszid és az ilmenit egyaránt előfordul durva- (2–3 µm) és finomszemcsés (<2 µm) lamellákban, míg a cirkonolit kizárólag durva (~5 µm), a ritkaföldfém-perovszkit pedig közepes méretű lamellákban jelenik meg. A bimodális eloszlás eltérő hőmérsékleteken történő kialakulást tükröz. A mikro-ijolit kialakulását leginkább két paragenezis váltakozása határozta meg: magas hőmérsékleten a „diopszid-paragenezis” (970–1070 °C), míg alacsonyabb hőmérsékleten az „egirin-augit-paragenezis” (700–850 °C). A durvaszemcsés szimplektitlamellák képződése a magasabb hőmérsékletű paragenezishez köthető, míg a finomszemcsés lamellák az alacsonyabb hőmérsékletű paragenezis során jöttek létre. A szimplektitek feltehetően az olivin és a titanit közötti szubszolidusz reakció eredményeként alakultak ki, amelynek reakciótermékei a diopszid, az ilmenit és a cirkonolit. Utóbbi a titanit lebomlása során felszabaduló ZrO2-ból (0,4–0,8 tömeg%) jöhetett létre. Transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálatok kimutatták, hogy a cirkonolit kristályok összetétele közel ideális, a cirkonolit-2M politípushoz tartoznak, és két ikerdoménből épülnek fel. Az ikertengely az [110] iránnyal párhuzamos, ami

180°-os elfordulást eredményez, a kontakt ikersík párhuzamos a (001)-gyel. Eredményeink rávilágítanak arra, hogy a szubszolidusz folyamatok egyidejűleg is működhetnek a magmás kristályosodással. Ennek ékes bizonyítékai az Oldoinyo Lengai olivin-flogopit mikro-ijolit kőzeteiben megfigyelhető szövetek és ásványegyüttesek.

A sekélytengeri karbonátrétegsorokban megjelenő paleotalajok sajátos jellegei és értelmezésük problémái – áttekintés

2026-07-02T09:12:12+00:00

A sekélytengeri karbonátciklusokhoz kapcsolódó paleotalajok tanulmányozása hosszú múltra tekint vissza. Sokáig csak a szárazulati kitettség kétségtelen bizonyítékaiként hasznosították őket, majd a ’80-as évek második felétől egyre több olyan kísérlet látott napvilágot, amelyek a paleotalajok fejlettségi fokát figyelembe véve – talajtani analógiák alapján – a szárazulati epizódok időtartamát próbálták megállapítani a segítségükkel, sőt megkíséreltek belőlük közvetlen klimatikus információt is kinyerni. Az egyre részletesebb vizsgálatok azonban számos olyan részletet tártak fel, amelyekből kiderült, hogy a talajtani analógiák csak nagy körültekintéssel és a mindenkori üledékképződési környezet sajátosságait szem előtt tartva alkalmazhatók a paleotalajokra, s a klímajel sem nyerhető ki belőlük olyan közvetlenül, ahogy azt kezdetben gondolták. Jelen cikk a karbonátos aljzathoz kötött paleotalajok értelmezésének ellentmondásait és lehetőségeit igyekszik feltárni, és utal e képződmények szerepére a nagyobb kéregszegmensek süllyedéstörténeti anomáliáinak leírásában.

A természetes hidrogén mint potenciális jövőbeli energiaforrás földtani háttere és kutatásának lehetőségei

2026-07-02T09:12:12+00:00

A természetes (a felszín alatt természetesen előforduló) hidrogén (H2) mint energiaforrás egyre növekvő érdeklődést kap a globális energiaszektorban, azonban a kiaknázásához a hidrogénrendszerek szélesebb körű megértése szükséges. A szénhidrogén-kutatásban használt módszerek részben alkalmazhatók a hidrogénrendszerekre, azonban a hidrogén számos aspektusban eltérően viselkedik. A hidrogén alapvetően kétféle mechanizmussal, víz-kőzet kölcsönhatással (legfontosabb folyamat a szerpentinesedés) és radiolízissel (vízbontás radioaktív elemek segítségével) keletkezhet. A hidrogéngáz jelentős reakcióképessége és mobilitása miatt a potenciális hidrogénmezők valószínűsíthetően rövid élettartalmú, dinamikus rendszerek, és a csapdázódást hatékony zárókőzet biztosíthatja (pl. evaporitok), azonban fontos hangsúlyozni, hogy bizonyított hidrogén mezőt a mali Bourakébougou-mezőn kívül még nem tártak fel. A hidrogénmolekulák mozgékonyságának köszönhetően a természetes hidrogénnek számos felszíni megjelenési formája ismert, amely a felszín alatti hidrogénképződés indikációja lehet. Ilyenek a hidrogén megaszivárgások, az ún. tündérkörök (kerekded alakú, felszíni mélyedések), illetve kisebb, törésrendszerekhez kapcsolódó szivárgások. A hidrogén kutatására a szénhidrogéniparból ismert geofizikai-geológiai fókuszú módszerek – megfelelő módosítással – részben alkalmazhatók, a hidrogén sajátosságai miatt azonban új eszköztár is szükséges. A potenciális felszíni hidrogénszivárgások, elsősorban a tündérkörök kutatásának hatékony eszközei a műholdalapú távérzékelési módszerek. A szivárgások helyi azonosítására a talajgáz geokémiai mérésekkel történik, melynek módszertana és eszköztára dinamikusan fejlődik napjainkban. Fontos kiegészítő információt adhatnak a hidrogén potenciális jelenlétéről vagy eredetéről az egyéb gázokra (CO2, Rn, He, CH4, N2) irányuló mérések, illetve a kőzetekben zárványok formájában csapdázódott fluidumok direkt vizsgálata. A különböző megfigyelés- és modellalapú kutatások integrálása, együttes értelmezése lehetőséget ad a hidrogén rendszerek tulajdonságainak és viselkedésének megismerésére. A dinamikusan fejlődő kutatások ellenére azonban a természetes hidrogénrendszerek teljes körű megértése, ami elengedhetetlen lenne a kitermelés lehetőségeinek és feltételeinek feltérképezéséhez és a piaci hasznosítás megalapozásához, még várat magára.

In memoriam D. Kordos László

2026-06-30T09:24:19+00:00

Dr. KORDOS László geológus és paleontológus, a földtudomány doktora 1950. május 23-án született Mezőcsáton. Az általános iskolát Miskolcon végezte. Középiskolát az érdeklődési területéhez illően választott, a budapesti Szabó József Geológiai Technikumba járt 1964-től 1969-ig, ahol geológus technikusképesítést szerzett. Egyetemi tanulmányait két egyetemen párhuzamosan végezte. Egy évig (1969–1970) az Egri Tanárképző Főiskolán biológia–földrajz szakot hallgatott, innen került először a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre (1970–1974), ahol középiskolai tanári diplomát szerzett biológia–földrajz szakon, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemre (1971–1975), ahol elvégezte a geológus szakot is. Ezt követően a Kossuth Lajos Tudományegyetemen természettudományi doktori címet szerzett állatföldrajzból és állatrendszertanból. (folytatés a PDF-ben)

Események, rendezvények, személyi hírek, könyvismertetések

2026-06-30T09:24:20+00:00

Események, rendezvények

Dr. DOBOS Irma, az első magyar euro-geológusnő köszöntése
ISZA 2026 - (Szarvas, március 27–28.)
Beszámoló a Magyarhoni Földtani Társulat Közép- és Észak-Dunántúli Területi Szervezet 2026. május 29–30-i előadónapjáról
Beszámoló a 29. Magyar Őslénytani Vándorgyűlésről (Nagybörzsöny, 2026. június 4–6.)

Személyi hírek

Könyvismertetés

SZÉKELY Kinga: Vass Imre, a Baradla főágának feltárója, 1795–1863.

(részletek a PDF-ben)