Aranytartalmú arzenopirit a börzsönyi Rózsabánya ércesedésében
DOI:
https://doi.org/10.23928/foldt.kozl.2026.156.3.287Kulcsszavak:
arzenopirit, nyomelemek, ICP-MS, ICP-OES, EPMAAbsztrakt
A börzsönyi Rózsabánya Au(-Pb-Zn-Ag-Cu) ércesedése arzént, antimont, bizmutot és kobaltot, azaz az EU országaiban kritikus elemnek számító elemeket tartalmaz. Az arzéntartalmú arzenopiritnek két típusa különíthető el. Az első generációs arzenopirit (arzenopirit-I) nagyobb kristályméretű (~100 µm–2 mm), porózus szövetű, valamint gyakran figyelhető meg pórusaiban termésarany. A második generáció (arzenopirit-II) kisebb méretű (10–50 µm), sajátalakú kristályokból áll, és termésarany zárvány nem figyelhető meg benne. A Bi termésbizmutként, Bi-szulfidként, illetve Bi-szulfosókként fordul elő Rózsabánya ércesedésében, míg a Co leginkább más ásványok nyomelemeként (pl. arzenopirit, pirrhotin, pirit). Munkánk során 53 érckoncentrátum fő- és nyomelemvizsgálatát végeztük el induktív csatolású plazma optikai emissziós spektrometriai (ICP-OES), illetve induktív csatolású plazma tömegspektrometriai (ICP-MS) módszerekkel, hogy megismerjük az ércesedésben előforduló nyomelemek mennyiségét. Emellett vizsgáltuk a rózsabányai arzenopirit két generációjának nyomelem-összetételét azzal a céllal, hogy pontosabb képet kapjunk az ércképződés során bekövetkezett elemmigrációról.
Eredményeink szerint az arany, a bizmut és a kobalt mennyisége az arzén mennyiségével pozitívan korrelál, ami az arzenopirittel való szoros genetikai kapcsolatukat igazolja. Méréseink során mindkét arzenopirit generációban mérhető volt Co, Ni, Sb és Au, de a második generációs arzenopirit mind a négy elem esetében gazdagabbnak bizonyult a korábbi keletkezésű arzenopiritnél, ami alátámasztja az ércparagenezis korábbi ásványainak (arzenopirit-I, pirrhotin) részleges remobilizációját. A vizsgált arzenopirit generációk fő- és nyomelemeinek összefüggései alapján a kobalt és a nikkel a vas helyére épülhet be az arzenopirit szerkezetébe, míg az arany valószínűleg főként nanozárványok formájában fordul elő, bár szerkezetben kötött jelenléte sem zárható ki teljesen.








