Fluidzárványsíkok és repedésrendszerek vizsgálatának alkalmazása granitoid kőzetek repedezettségének fejlődéstörténeti rekonstrukciójában I.

Módszertani alapvetés és alkalmazás a Velencei-hegység fluidummobilizációs folyamataira

Absztrakt

A kőzeteket átható fluidumáramlási események leglátványosabb makroszkópos bélyegei a fluidum/kőzet
kölcsönhatás eredményeképpen kialakuló kőzetátalakulások és az ásványosodott repedésrendszerek létrejötte. A
fluidumok áramlását azonban nem csak a makroszkóposan észlelhető törésrendszerek, hanem a mikrorepedések is
biztosítják. E mikrorepedéseknek a fluidáramlási esemény során történő lezáródásakor jönnek létre a fluidzárványsíkok, melyek bizonyítékai lehetnek olyan fluidumáramlási eseményeknek is, amelyek a kőzetben makroméretben
telérek vagy kőzetátalakulás formájában nem jelennek meg. A fluidzárványsíkok térképezése és geometriai vizsgálata
rövid múltra tekint vissza. A gránitok kőzetalkotó kvarckristályaiból a térképezés során kinyerhető paraméterek fontos
információkat hordoznak a kőzet egykori folyadékáteresztő képességéről, a repedéseket létrehozó feszültségtérről és a
repedésekben migráló fluidumokról. A Velencei-hegység variszkuszi monzogránitjának keleti felén, amelyet karbon,
triász, és paleogén korú fluidumáramlás egyaránt érintett, mutatjuk be a fluidzárványsíkok vizsgálatának módszereit. Az
eredményeket összehasonlítottuk a nyílt mikro- és makrorepedések és a hidrotermás érrendszerek vizsgálatának eredményeivel. Megállapítottuk, hogy a gránitban uralkodóan egy ÉNy–DK és egy ÉK–DNy csapásirány jellemző a makroszkópos és mikroszkópos nyílt repedésrendszerek esetében, amely a gránit korai, esetleg hűléshez kapcsolódó repedésrendszere lehet. A fiatalabb triász és paleogén korú tektonikai események a fluidzárványsík-vizsgálatok alapján részben
ezt a két irányt nyitották fel, de új, K–Ny-i csapású repedésrendszereket is létrehoztak az éppen fennálló feszültségtér
függvényében. A zárványsíkok térképezése segítségével a hegység keleti felében lehatároltuk a paleogén oldatáramlás
által érintett zónákat. A fluidzárványsíkokkal leginkább átjárt kőzet a legátalakultabb és itt található a legtöbb hidrotermás kvarcerezés is. Fraktálanalízissel bizonyítottuk a kvarcerek képződésének fraktáltörvények szerinti rendeződését
különböző feltárásokban, kimutattuk a kvarcérrendszerek feltárások közötti különbségeit, valamint a repedésrendszerek
érettségének különbségeit. A gránit jelenlegi repedésrendszerének orientációját a korábbi hidrotermás események által
létrehozott repedések felújulási irányai szabják meg.