Egy változatos miocén halfauna a Mecsekből, a pécs-danitzpusztai homokbányából

  • Márton Szabó PTE Földtani és Meteorológiai Tanszék; Magyar Természettudományi Múzeum
  • László Kocsis Geology Group, Faculty of Science, Universiti Brunei Darussalam (UBD)
  • Mariann Bosnakoff Vík í Mýrdal, Iceland
  • Krisztina Sebe PTE Földtani és Meteorológiai Tanszék
Kulcsszavak: Paratethys, harapásnyomok, anadróm, Pannon-tó

Absztrakt

A Középső-Paratethys tengeri üledékeiben igen gyakoriak a porcos- és csontoshal-maradványok, nem csak szórványleletek, hanem komplex, változatos halfaunák formájában is jelen vannak. Munkánk a pécs-danitzpusztai homokbánya felső miocén (pannóniai) üledékeiből gyűjtött és eddig csak hiányosan tanulmányozott halfaunát mutatjabe. Összesen 22 227 halfosszíliát vizsgáltunk meg, melyek 17 porcoshal- és 16 csontoshaltaxont képviselnek. A leletanyag döntő többsége sárga, limonitos, durvaszemcsés, kavicsos homokból került elő izolált leletek formájában. A homokból előkerült halfauna porcoshalai között az Odontaspididae (55,51%) és a Myliobatidae (14,4%) családok dominálnak, míg a csontoshalak között a Sparidae (77,07%) család. Recens analógiák alapján a homokból előkerült 17 porcos-, valamint 12 csontoshal taxon idősebb, középső miocén (badeni) üledékekből halmozódott át. A homok alatti mészmárgából artikulált és asszociált Latidae csontoshal-maradványok kerültek elő. Ezek egykorúak a beágyazó üledékkel és édesvízi-brakk környezetet jeleznek. Izolált csontoshal-maradványok szintén előkerültek a mészmárgából, úgy mint hallókövek, fogak, pikkelyek, csigolyák és állkapocselemek, melyeket a Gadidae, Gobiidae, Sparidae és Latidae családokhoz soroltunk. Ezek akár áthalmozottak is lehetnek, így paleoökológiai jelentőségük csekély. Az ismertetett taxonok recens leszármazottainak ismert ökológiai igényei alapján a homokban talált összes porcoshal és a csontoshalak többsége badeni korú üledékekből halmozódott át. Egyes csontoshal-taxonok maradványai koprolitokból is előkerültek, ami azt bizonyítja, hogy ezek a halak prédaállatként a helyi táplálékhálózat részei voltak. A tengeriemlős-csontokon felfedezett, nagyragadozó cápáknak tulajdonított harapásnyomok a Középső-Paratethys badeni leletanyagaiból eddig nem voltak ismertek. A homokból előkerült Acipenseridae és Latidae maradványok brakk- és/vagy édesvízi üledékekhez köthetőek, emiatt szinte bármely környékbeli miocén formációból áthalmozódhattak.

Szerző életrajzok

Márton Szabó, PTE Földtani és Meteorológiai Tanszék; Magyar Természettudományi Múzeum

szabo.marton.pisces@gmail.com

László Kocsis, Geology Group, Faculty of Science, Universiti Brunei Darussalam (UBD)

laszlokocsis@hotmail.com | https://orcid.org/0000-0003-4613-1850

Mariann Bosnakoff, Vík í Mýrdal, Iceland

bosnakoff@yahoo.com

Krisztina Sebe, PTE Földtani és Meteorológiai Tanszék

sebe@gamma.ttk.pte.hu | https://orcid.org/0000-0002-4647-2199

Megjelent
2021-12-04
Rovat
Értekezés

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei