Egy kivételes feltárás: a pécs-danitzpusztai homokbánya középső–felső miocén rétegsora
Absztrakt
A Pécs-danitzpusztai homokbánya az idős pannóniai (felső miocén) üledékek legfontosabb feltárása Magyarország déli felén. 2018-ban árkolás tárta fel az ismert pannon-tavi összlet feküjét egészen a felső badeniig, ezzel mintegy 220 m valódi vastagságban folyamatos rétegsor lett hozzáférhető. Szerkezeti mozgások hatására a középső miocén üledékek és a pannóniai mészmárga nagy része átbuktatott, a mészmárga-homok határ környéke függőleges, majd a pannóniai homokban folyamatosan csökken a rétegdőlés. A feltárt rétegsor 5 m felső badeni (valamikor 13,8-12,6 millió év között lerakódott) mészmárgával és homokos mészkővel (Lajtai Mészkő) kezdődik, amely a Középső- Paratethys normál sótartalmú vizében halmozódott fel, és szublitorális, majd litorális környezetet jelző puhatestűeket tartalmaz. Ezt 8 m vastag, túlnyomórészt ősmaradványmentes homok, kőzetliszt és kavics követi, melynek kora bizonytalan, csak a legalsó aleuritréteg tartalmaz feltehetőleg áthalmozott badeni mikrofaunát. Ez az egység szárazföldi hordalékkúpon vagy annak vízbe nyúló alsó részén rakódhatott le gravitációs üledékfolyásokból. A rákövetkező 7,5 m vastag, mészkő, márga és agyag vékony rétegeinek váltakozásából álló szakasz szublitorális ősmaradványokat tartalmaz, gyors elöntésre utalva. A benne található foraminiferák, ostracodák, puhatestűek és mészvázú nannoplankton alapján az üledéklerakódás a késő szarmatában (valamikor 12,1 és 11,6 millió év között, Kozárdi Formáció), a brakkvízű Paratethysben történt, majd a pannóniai elején folytatódott. Az egyes ősmaradványcsoportok által jelzett határok ugyanakkor nem esnek egybe. A szarmata vége felé néhány rétegben időszakosan csökkent a sótartalom, valószínűleg édesvíz-beáramlás miatt. A pannóniaiban fölfelé a mészmárga válik uralkodóvá, amelybe agyag-, valamint gradált vagy szerkezet nélküli kavics és homok(kő) rétegek települnek. Ezek a kőzetek nyílt, valószínűleg több száz méter mély vízben rakódtak le. Az összesen 64 m vastag mészmárga sorozat a pannóniai korai szakaszában, kb. 11,62 és 10,2 Ma közt keletkezett, és a Pannon-medencében fúrások ezreiből ismert Endrődi Formáció ritka, jól feltárt felszíni előfordulását képviseli. Felette egy 6-7 m vastag, kőzetlisztes márgából és homokból álló átmeneti szakasz után kb. 140 m vastag limonitos, kavicsos homok következik, amely a Békési Formáció Kállai Tagozatával rokonítható. Ennek osztályozottsága és a szemcsék koptatottsága jellemzően gyenge vagy közepes, rétegei méteres vastagságúak, szerkezetmentesek, határukat leginkább a cementáció és a mállás változása mutatja. Nagy mennyiségű, idősebb miocén összletekből áthalmozott ősmaradványt és kavicsot, valamint és valószínűleg sekélyebb vízből származó pannóniai fosszíliákat tartalmaz. Kb. 10,5 és 9,6 Ma közt rakódhatott le durva hordalékú delták gravitációs üledékfolyások által táplált mélyvízi alsó részén.
