A Balaton-felvidéki középső triász platformok megfulladásának és medencefejlődésének rekonstrukciója új mikropaleontológiai adatok alapján
Absztrakt
A Balaton-felvidék és a Veszprémi-fennsík területén az anisusi emelet középső részét egymással heteropikus fáciesű képződmények alkotják (1. és 2. ábra): a sekélytengeri, karbonátplatform-fáciesű Tagyoni Formáció és a hemipelágikus medencefáciesű Felsőörsi Mészkő. A két heteropikus fácies elterjedése alapján három pelsoi szigetplatform rekonstruálható: a Balaton-felvidék középső részén lévő Tagyoni-platform, az attól északra lévő Barnagi-platform és a Veszprémi-fennsíkon lévő Kádártai-platform (9. ábra, A). A korábbi részletes ammoniteszvizsgálatok szerint (Vörös 1998, 2018; Vörös & Budai 1993a, b; Vörös et al. 1996, 2003a, b) a közöttük lévő medence üledékképződése folyamatos volt, a Felsőörsi Mészkő és Vászolyi Formáció rétegsorában elkülöníthető az összes ammoniteszzóna a középső anisusitól (Balatonicus Z.) a ladin elejéig (Curionii Z.). Ezzel szemben a pelsoi platformok területén üledékhézag és jelentős fáciesváltozás figyelhető meg a Tagyoni Formáció sekélytengeri, ciklusos rétegsora és a fölötte éles határral települő, felső anisusi medencefáciesű karbonátokból és vulkanitból álló Vászolyi F. között (Budai & Haas 1997, Vörös et al. 1997, Budai et al. 1999b), ami a platformok megfulladásaként értelmezhető (Budai & Vörös 2006).
A platformok megfulladását előidéző folyamatok korának pontosabb meghatározása céljából mikropaleontológiai vizsgálatot végeztünk mindhárom platform egy-egy szelvényében. Az Akol-domb rétegsorában (4. ábra) a Tagyoni F.-ra települő Vászolyi F. krinoideás mészkövének conodonta-együttese a Paragondolella bulgarica Zónába tartozik, ami igazolja a Barnagi-platform peremi részének késő pelsoi megfulladását. A fölötte települő ammoniteszes mészkő (Vörös et al. 2022) conodonta-együttese késő illyr korú, az ostracoda-együttes mély neritikus környezetre utal. A szentkirályszabadjai kőfejtőben (7. ábra) a Tagyoni F.-t metsző neptuni telér Paragondolella bulgarica, P. bifurcata és P. hanbulogi conodonta-együttese a Balaton-felvidéki kora anisusi karbonátrámpa feldarabolódását eredményező, extenziós tektonikai esemény pelsoi korát igazolja. Itt a Tagyoni Mészkő fölött éles határral települő Vászolyi F. bázisrétegeiből P. bifurcata, P. hanbulogi és Ne. cornuta conodonta-együttes került elő, amely a Kádártai-platform peremi részének kora illyr megfulladását támasztja alá (Budai & Haas 1997, Vörös 1998). A Dörgicse Drt–1 térképező fúrás a Tagyoni-platform rétegsorát reprezentálja (8. ábra), amelyben a Tagyoni F.-ra települő krinoideás mészkő conodonta-együttese a platform kora illyr megfulladására utal.
A platformok megfulladásának árnyaltabb értelmezése céljából az új adatokat együtt elemeztük a korábban publikált Balaton-felvidéki és alpi–dinári kutatási eredményekkel. Megállapítottuk, hogy a három Balaton-felvidéki platform – illetve azokon belül egyes részterületek megfulladásának időpontja területenként bizonyos fokú eltérést mutat (9. ábra, A, B), és ezt igyekeztünk összefüggésbe hozni a lehetséges kiváltó okokkal. A legkorábbi megfulladási esemény a pelsoi idejére rögzíthető a Barnagi-platform peremén (10. ábra, A). Ezzel egy idejű a Kádártai-platform peremi részén feltárt neptuni telér felnyílása, továbbá megegyezik az Aggtelek–Rudabányai-egység (Velledits et al. 2011, Péró et al. 2015), az Északi-Mészkőalpok (Velledits et al. 2017, Gawlick et al. 2021), a Dolomitok (Farabegoli & Guasti 1980) és a Dinaridák (Sudar et al. 2013) legidősebb középső triász telérjeinek korával. Ez az esemény tehát egyértelműen kapcsolatba hozható a Neotethys nyugati selfjének számos részén megfigyelt, extenziós blokktektonikával (11. ábra). A Tagyoni-platform mindhárom korábban vizsgált szelvényében (Szentantalfa, Dörgicse, Vászoly) a pelsoi sekélytengeri karbonát fedőjében települő, legidősebb medenceüledék középső illyr korú (Trinodosus kron, Camunum szubkron) az ammoniteszek alapján (Vörös & Budai 1993a, b; Vörös 1998). A Dörgicse Drt–1 esetében a conodonta-fauna ennél valamivel idősebb, kora illyr kort jelez. Időpontját és jellegét tekintve ez a megfulladási esemény egyértelmű korrelációt mutat az Aggtelek–Rudabányai-egység Steinalmi-rámpájának megfulladásával (Szár-hegy; Vörös 2010). A Kádártai-platform DNy-i pereme (Szentkirályszabadja) ugyancsak a Camunum szubkron idején fulladt meg (Budai & Haas 1997), a platform belsőbb részei felé azonban a folyamat kezdete fiatalodást mutat (9. ábra, A, B; 10. ábra, B). A kádártai kőfejtő szelvényében a medencefáciesű rétegsor legidősebb conodonta-együttese az illyr végét jelzi (Paragondolella trammeri Z.; Karádi et al. 2022). Ez összhangban van a hajmáskér–sólyi területen tapasztaltakkal, ahol a megfulladási felszín fölötti legalsó rétegek ammoniteszfaunája a Reitzi Zóna legfelső, Avisianum szubzónájába tartozik (Vörös 1998, Budai et al. 2001). Értelmezésünk szerint a megfulladási esemény időbeli eltolódása elsősorban a Kádártai-platform ÉK felé terjeszkedő tektonikus feldarabolódásával magyarázható, de a megfulladást elősegíthette a tengerszint eusztatikus emelkedése és az egyre intenzívebbé váló vulkanizmus is a késő illyr során (10. ábra, B). Az ostracoda-együttesek szerint mély, neritikus, tenger alatti hátsági környezet alakult ki a platformok illyr megfulladását követően. A ladin során az üledékgyűjtő további mélyülését igazolja a batiális (ún. „psychroszferikus”) ostracoda-taxonok megjelenése és arányának növekedése az együttesekben.
