A Balaton alatti pannóniai rétegeket mintázó TFM-1/13 kutatófúrás komplex vizsgálatának eredményei

Kulcsszavak: mederfúrás, Balaton, pannóniai emelet, buckás alakzat, rétegcsuszamlás, gejzírit kúpok

Absztrakt

A Balaton-környéki fúrások, feltárások és a nagyfelbontású vízi szeizmikus szelvények által leképezett üledékek közötti rétegtani korreláció közel 30 éve képezi kutatások tárgyát. A parti és víz alatti rétegsor illesztésére elsőként Sacchi et al. (1998, 1999) adtak korrelációs javaslatot, amely szerint a Tihanyi‑félsziget kovás, édesvízi mészkövei (Lóczy (1913) gejzíritjei) a Balaton alatt is megtalálhatók, és ott mint jellegzetesen nagy amplitúdójú reflexiókkal határolt buckás alakzatok ismerhetők fel. A szeizmikus szelvényeken a buckás alakzatok által kijelölt felszínt egy harmadrendű pannóniai szekvenciahatárként (Pan-2) értelmezték.
A fenti értelmezés ellenőrzésére mederfúrást végeztünk a Balaton keleti medencéjében, és magmintát vettünk a kérdéses rétegtani szintben elhelyezkedő egyik buckából, és néhány méter vastagságban az alatta lévő rétegekből. A fúrás a tihanyi Fehérpart rétegeihez hasonló, agyagos-homokos képződményeket harántolt, vagyis nem támasztja alá Sacchi et al. (1999) felvetését. Az agyagos képződményekből álló buckákat szeizmikus geometriájuk tükrében olyan csuszamlási szerkezetekként értelmezzük, melyek a területet feltöltő progradáló deltalebenyek előterében keletkeztek, mintegy 8,4‑8,7 millió éve a Lymnocardium decorum biokronban. A fúrómagon végzett természetes gamma-intenzitás, mágneses szuszceptibilitás mérések és üledékföldtani vizsgálatok eredményeit a vízi szeizmikus szelvényekkel összevetetve sikerült azonosítani a csuszamlásos szerkezetek talpát is. Ez a szeizmikus felület egy molluszka-töredékekkel és centiméteres üledékes deformációkkal jellemezhető réteg, amelyhez a természetes gamma- és a mágneses szuszceptibilitás szelvényekben is észlelhető változás társul.
A fúrás harántolta a Pan-2 horizontot is, amely a rétegsorban a mélyebben fekvő homokos és a rátelepülő agyagos képződmények éles határaként jelentkezik. E határ alatti üledékek a Be-izotópos koradatok és reverz mágneses polaritásuk alapján a C4Ar (9,1-9,8 Ma) kronban keletkezhettek, tehát úgy tűnik sokkal idősebbek, mint a korábban Horváth et al. (2010) által becsült 7,9 millió év.

Hivatkozások

ALSOP, G. I. & MARCO, S. 2013: Seismogenic slump folds formed by gravity-driven tectonics down a negligible subaqueous slope. — Tectonophysics 605, 48–69.
BADA, G., SZAFIÁN, P., VINCZE, O., TÓTH, T., FODOR, L., SPIESS, V., HORVÁTH, F. 2010: Neotektonikai viszonyok a Balaton keleti medencéjében és tágabb környezetében nagyfelbontású szeizmikus mérések alapján. — Földtani Közlöny 140/4, 367–390.
BALÁZS, A., VISNOVITZ, F., SPIESS, V., FEKETE, N., TÓTH, ZS., HÁMORI, Z., KUDÓ, I., HORVÁTH, F. 2013: Új szeizmikus mérések a Balatonon: beszámoló a 2011–2012. évi szelvényezésekről. — Magyar Geofizika 54/2, 67–76.
BOSNAKOFF, M. 2013: A Pannon-tó halfaunájának taxonómiai, őskörnyezeti és evolúciós vizsgálata. — PhD értekezés, ELTE Őslénytani Tanszék, Budapest, 132 p.
CSERNY, T. 2002: A balatoni negyedidőszaki üledékek kutatási eredményei. — Földtani Közlöny 132/különszám, 193–213.
CSERNY, T. & CORRADA, R. 1989: A Balaton medencéje és holocén üledékei részletes geofizikai-földtani vizsgálatának újabb eredményei. — A MÁFI Évi Jelentése 1987. évről, 341–347.
CSERNY, T. & CORRADA, R. 1990: A Balaton aljzatának szedimentológiai térképe. — A MÁFI Évi Jelentése 1988. évről, 169–176.
CSILLAG, G., SZTANÓ, O., MAGYAR, I., HÁMORI, Z. 2010: A Kállai Kavics települési helyzete a Tapolcai medencében geoelektromos szelvények és fúrási adatok tükrében. — Földtani Közlöny 140/2, 183–196.
CZICZER, I., MAGYAR, I.., PIPÍK, R., BÖHME, M., ĆORIĆ, S., BAKRAČ, K., SÜTŐ-SZENTAI, M., LANTOS, M., BABINSZKI, E., MÜLLER, P. 2008: Life in the sublittoral zone of long-lived Lake Pannon: paleontological analysis of the Upper Miocene Szák Formation, Hungary. — International Journal of Earth Sciences 98, 1741-1766.
BOURLES, D., RAISBECK, G. M., YIOU, F. 1989: 10Be and 9Be in marine sediments and their potential for dating. — Geochimica et Cosmochimica Acta 53, 443–452.
DANKERS, P. H. M. & ZIJDERVELD, J. D. A. 1981: Alternating field demagnetization of rocks, and the problem of gyromagnetic remanence. — Earth and Planetary Science Letters 53, 89–92.
FREY-MARTINEZ, J., CARTWRIGHT, J., HALL. B. 2005: 3D seismic interpretation of slump complexes: examples from the continental margin of Israel. — Basin Research 17, 83–108.
FREY-MARTINEZ, J., CARTWRIGHT, J., JAMES, D. 2006: Frontally confined versus frontally emergent submarine landslides: A 3D seismic characterisation. — Marine and Petroleum Geology 23, 585–604.
GIBERT, L., SANZ DE GALDEANO, C., ALFARO, P., SCOTT, G., LÓPEZ GARRIDO, A. C. 2005: Seismic-induced slump in Early Pleistocene deltaic deposits of the Baza Basin (SE Spain). — Sedimentary Geology 179, 279–294.
HILGEN, F. J., LOURENS, L. J., VAN DAM, J. A. 2012: The Neogene Period. — In: GRADSTEIN, F., OGG, J., SCHMITZ, M., OGG, G. (eds): The Geological Time Scale 2012. — Elsevier, Amsterdam, 923 – 978.
HORVÁTH, F., SACCHI, M., DOMBRÁDI, E. 2010: A Pannon-medence üledékeinek szeizmikus sztratigráfiai és tektonikai vizsgálata a Dél-Dunántúl és a Balaton területén. — Földtani Közlöny 140/4, 391–418.
KIRSCHVINK, J. 1980: The least squares lines and plane analysis of paleomagnetic data. — Geophysical Journal of the Royal Astronomical Society, 699-718.
KOLLMANN, K. 1960: Cytherideinae und Schulerideinae n. subfam. (Ostracoda) aus dem Neogen des östlichen Österreich. — Mitteilungen der Geologischen Gesellschaft in Wien 51, 89–195.
LEBATARD, A., BOURLÈS, D. L., BRAUCHER, R., ARNOLD, M., DURINGER, P., JOLIVET, M., MOUSSA, A., DESCHAMPS, P., ROQUIN, C., CARCAILLET, J., SCHUSTER, M., LIHOREAU, F., LIKIUS, A., MACKAYE, H. T., VIGNAUD, P., BRUNET, M. 2010: Application of the authigenic 10Be/9Be dating method to continental sediments: Reconstruction of the Mio-Pleistocene sedimentary sequence in the early hominid fossiliferous areas of the northern Chad Basin. — Earth and Planetary Science Letters 297, 57–70.
LÓCZY, L., 1913: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. — In: LÓCZY L. (ed.): A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. I. kötet, 1. rész, 1. szakasz. — Budapest, Kilián F. Bizománya, 617 p.
MAGYAR I., 2010: A Pannon-medence ősföldrajza és környezeti viszonyai a késő miocénben. — Geolitera, Szeged, 140 p.
MAGYAR, I., LANTOS, M., UJSZÁSZI, K., KORDOS, L. 2007: Magnetostratigraphic, seismic and biostratigraphic correlations of the Upper Miocene sediments in the northwestern Pannonian Basin System. — Geologica Carpathica 58, 277–290.
MAGYAR, I., RADIVOJEVIĆ, D., SZTANÓ, O., SYNAK, R, UJSZÁSZI, K., PÓCSIK, M. 2013: Progradation of the paleo-Danube shelf margin across the Pannonian Basin during the Late Miocene and Early Pliocene. — Global and Planetary Change 103, 168–173.
MÁRTON P., BABINSZKI E., DÖVÉNYI P., DRAHOS D., GALSA A., HORVÁTH F., LIPOVICS T., MÁRTONNÉ SZALAY E., PUSZTA S., SALÁT P., SURÁNYI G., SZÉKELY B., TÓTH T., WINDHOFFER G. 2007: Integrált kutató módszer kifejlesztése negyedidőszaki környezeti állapotok geofizikai vizsgálatára (Development of an integrated research method for the geophysical investigation of environmental conditions in the Quaternary). — Zárójelentés a T 44765 sz. OTKA pályázathoz (2003-2005), 23 p.
NOVÁK, D., KONCZ, D., HORVÁTH, A., SZAFIÁN, P., SZTANÓ, O. 2010: Egy pleisztocén folyó kanyarulata Fonyódnál: medernyomok a balatoni iszap alatt ultranagy felbontású szeizmikus szelvényeken. — Földtani Közlöny 140/4, 419–428.
RUNDIĆ, L., GANIĆ, M., KNEZEVIĆ, S., SOLIMAN, A., 2011: Upper Miocene Pannonian sediments from Belgrade (Serbia): new evidence and paleoenvironmental considerations. — Geologica Carpathica 62/3, 267-278.
SACCHI, M., CSERNY, T., DÖVÉNYI, P., HORVÁTH, F., MAGYARI, O., MCGEE, T.M., MIRABLE, L., TONIELLI, R. 1998: Seismic stratigraphy of the Late Miocene sequence beneath Lake Balaton, Pannonian basin, Hungary. — Acta Geologica Hungarica 41/1, 63–88.
SACCHI, M., HORVÁTH, F., MAGYARI, O. 1999: Role of unconformity-bounded units in the stratigraphy of the continental record: a case study from the Late Miocene of the western Pannonian basin, Hungary. — In: DURBAN, B., JOLIVET, L., HORVÁTH, F., SÉRANNE, M. (eds.): The Mediterranean Basins: Tertiary Extension within the Alpine Orogen. — Geological Society, London, Special Publications 156, 357–390.
ŠUJAN, M., BRAUCHER, R., KOVÁČ, M., RYBÁR, S., GUILLOU, V., BOURLÈS, D., BARANYI, V. & HUDÁČKOVÁ, N. 2015: Upper Miocene to Quaternary evolution of the Danube Basin inferred from the authigenic 10Be/9Be dating method results. — In: BARTHA I. R., KRIVÁN Á., MAGYAR I., SEBE K. (eds.): 6th Workshop on the Neogene of Central and South-Eastern Europe Conference, Orfű, Magyarország, Absztrakt kötet (kiadta a Magyarhoni Földtani Társulat), 87–88.
ŠUJAN, M., BRAUCHER, R., KOVÁČ, M., BOURLÈS, D. L., RYBÁR, S., GUILLOU, V., HUDÁČKOVÁ, N. 2016: Application of the authigenic 10Be/9Be dating method to Late Miocene – Pliocene sequences in the northern Danube Basin (Pannonian Basin System): Confirmation of heterochronous evolution of sedimentary environments. —Global and Planetary Change 137, 35–53.
SZTANÓ, O. & MAGYAR, I. 2007: Deltaic parasequences on gamma logs, ultra-high resolution seismic images and outcrops of Lake Pannon deposits. — Joannea Geologie und Palaontologie 9, 105–108.
SZTANÓ, O., MAGYAR, I., SZÓNOKY, M., LANTOS, M., MÜLLER, P., LENKEY, L., KATONA, L., CSILLAG, G. 2013a: A Tihanyi Formáció a Balaton környékén: típusszelvény, képződési körülmények, rétegtani jellemzés. — Földtani Közlöny 143/1, 445–468.
SZTANÓ, O., SZAFIÁN, P., MAGYAR, I., HORÁNYI, A., BADA, G., HUGHES, D., HOYER, D., WALLIS, R. 2013b: Aggradation and progradation controlled clinothems and deep-water sand delivery model in the Neogene Lake Pannon, Makó Trough, Pannonian Basin, SE Hungary. — Global and Planetary Change 103, 149–167.
SZUROMI-KORECZ A. 1989: DK-Dunántúl pannóniai s. l. Ostracoda fauna vizsgálatának eredményei. — PhD értekezés, ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, 245 p.
TÓTH, ZS., TÓTH, T., SZAFIÁN, P., HORVÁTH, A., HÁMORI, Z., DOMBRÁDI, E., FEKETE, N., SPIEß, V., HORVÁTH, F. 2010: Szeizmikus kutatások a Balatonon. — Földtani Közlöny 140/4, 355–366.
TÖRŐ, B., SZTANÓ, O., FODOR, L., 2012: Aljzatmorfológia és aktív deformáció által befolyásolt pannóniai lejtőépülés Észak-Somogyban. — Földtani Közlöny 142/4, 445–468.
VISNOVITZ, F. 2015: Balatoni vízi szeizmikus szelvények környezetgeofizikai vizsgálata. — PhD értekezés, ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék, Budapest, 165 p + mellékletek.
VISNOVITZ, F., TÓTH, T, HÁMORI, Z., KUDÓ, I., BALÁZS, A., SACCHI, M., SURÁNYI, G., HORVÁTH, F. 2013: Balatoni egycsatornás, nagy felbontású szeizmikus szelvények újrafeldolgozása. — Magyar Geofizika 54/2, 77–88.
VISNOVITZ, F., HORVÁTH, F., SURÁNYI, G. 2014: Geometry-Lithology-Origin: Solving the mystery of the Late Miocene mounded features below Lake Balaton. — Geophysical Research Abstracts 16, EGU2014-781-2.
VISNOVITZ, F., HORVÁTH, F., FEKETE N., SPIESS, V. 2015a: Strike-slip tectonics in the Pannonian basin based on seismic surveys at Lake Balaton. — International Journal of Earth Sciences 104, 2273–2285.
VISNOVITZ, F., BODNÁR, T., TÓTH, ZS., SPIESS, V., KUDÓ, I., TIMÁR, G., HORVÁTH, F. 2015b: Seismic expressions of shallow gas in the lacustrine deposits of Lake Balaton, Hungary. — Near Surface Geophysics 13, 433–446.
WIJBRANS, J., NÉMETH, K., MARTIN, U., BALOGH, K. 2007: 40Ar/39Ar Geochronology of Neogene phreatomagmatic volcanism in the Western Pannonian Basin, Hungary. — Journal of Volcanology and Geothermal Research 164, 193–204.
ZIJDERVELD, J. 1967: A. C. demagnetization of rocks: Analysis of results. — In: COLLINSON, D.W., CREER, K.M., RUNCORN, S.K. (eds.): Methods in Paleomagnetism. — Elsevier, Amsterdam, pp. 254-286.
ZLINSZKY, A., MOLNÁR, G., SZÉKELY, B. 2010: A Balaton vízmélységének és tavi üledékvastagságának térképezése vízi szeizmikus szelvények alapján. — Földtani Közlöny 140/4, 429–438.
Megjelent
2017-09-25
Rovat
Értekezés

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei