Pannóniai üledékképződés és szerkezeti mozgások az Északi-pikkely (Kelet-Mecsek) területén
Absztrakt
A Kelet-Mecsek északi peremén fekvő Északi-pikkely bonyolult felépítésű, részben neogén üledékekkel fedett keskeny, kiemelt alaphegységi sáv. Erősen tektonizált terület fiatal, miocén utáni szerkezeti mozgásokkal. A területen a pannóniai üledékek legnagyobb kiterjedésben Nagymányok körül találhatók meg. 2015-ben keletkezett ideiglenes feltárásokat dokumentáltunk üledék- és szerkezetföldtani szempontból, réteg szerinti ősmaradványgyűjtés kíséretében. A mintegy 120 m vastag pannon-tavi rétegsort viszonylag finomszemű, puhatestű maradványokban gazdag agyag-kőzetliszt-finomhomok sorozat alkotja a vékony (<3 m), kavicsos durvahomok anyagú idősebb pannóniai rétegek fölött. A faunában uralkodó kagylók mellett csiga-, kagylósrák-, hal- és növénymaradványok is előkerültek. A legidősebb rétegek a Prosodacnomya dainellii - P. vutskitsi puhatestű zónákba, míg a finomabb szemű fedőüledékek a Congeria rhomboidea zónába tartoznak.
A pannóniai üledékképződés kezdetben csak az északi előtérben indult meg, nyílttavi, agyagmárgás-aleuritos rétegsor formájában (Száki Agyagmárga). Őslénytani vizsgálatok hiányában az elöntés kezdetének időpontját a Mecsek előtt húzódó keskeny árokban nem ismerjük; a tőle északra húzódó széles hát elöntése puhatestű adatok alapján 8,9 Ma után történt. Ezt az északról érkező, alpi-kárpáti eredetű deltarendszer finomhomok-agyag hordalékának felhalmozódása váltotta fel (Újfalui Formáció), a Prosodacnomya dainellii és P. vutskitsi litorális molluszkazónába tartozó puhatestűek szerint ~7,3 millió évvel ezelőtt. A szeizmikus geometria alapján az északi előtér ekkor sekély vízzel borított hátság lehetett, míg az Északi-pikkely szárazulat volt. Itt az üledékképződés a deltarendszernek a Mecsek északi pereméhez történő érkezésével megközelítőleg egyidőben kezdődött meg. Az elöntés tagolt domborzatú térszínt ért. A helyi, mecseki forrásból származó, partközelben lerakódott vékony kavicsos homokrétegek után következő, jórészt szublitorális faunájú deltaüledékek következtek. A pannóniai üledékképződés során kisebb léptékű eltolódásos mozgások zajlottak. Erősebb tektonikai hatások annak lezárulása után érték a területet: a hegység északi peremvetője és vele közel párhuzamos sík(ok) mentén eltolódásos-feltolódásos szerkezeti mozgások történtek.
