Tektonikus és fluviális hatások a Kőszegi-hegység és a Rába közti dombvidék kialakulásában

Absztrakt

A Répce, Rába és Lapincs folyók, valamint É-on a metamorf Kőszegi- és Borostyánkői-hegységek által határolt kutatási terület egy meredek peremekkel tagolt dombvidék, mely a Pinka alsó folyásától keletre gyengén hullámos
felszínű, attól nyugatra viszont erősebben erodált dombság. A meredek peremek kialakulását illetően korábban egymásnak ellentmondó elméletek láttak napvilágot. Az említett jellegzetes morfológia, valamint a vízhálózat kettős
(É–D-i és Ny–K-i) irányítottsága számos kérdést vet fel a terület felszínfejlődésével kapcsolatban. E kérdésekre terepi megfigyelésekkel, korábbi geológiai adatok (térképek, fúrásadatok) felhasználásával valamint térinformatikai
vizsgálatok (azon belül kiemelten: digitális domborzatelemzés) segítségével kerestük a választ. 
A meredek peremek közül a Toronyi-perem vetődéses eredetét terepi megfigyelések és fúrásadatok elemzése révén igazoltuk. Kutatásaink során meghatároztuk a terület kibillent egységeinek határát, és ez alapján elkészítettünk egy
sematikus modellt. Az egymással párhuzamosan futó kavicsteraszok vizsgálata megerősítette a terület kibillent voltát a Lapincs és a Strém közti egység esetében, továbbá a Strém középső szakaszától É-ra fekvő területen is. A domborzatmodell elemzése során kiemeltük azokat a folyóvölgyeket, amelyek a bennük levő vízfolyás méretéhez képest túlságosan szélesek (pl.: Pinka, Strém, németújvári Szék-patak, Zsámándi-patak). Ezek futásiránya, valamint a száraz keresztvölgyek („wind gap”-ek) elhelyezkedése alapján meghatároztuk azokat a lefolyásirányokat, amelyek egy korábbi időszakban lehettek aktívak, később azonban a vízfolyások lefejeződése miatt inaktívvá váltak (pl.: Pinka – Strém – németújvári Szék-patak – Zsámándi-patak, markáns „wind gap”-ek a Locsmándi-, Toronyi-, Füzesi- és Lapincs-peremen). A tektonikus hatás vizsgálata céljából a felszíni topográfia jellegzetes lineamenseinek elhelyezkedését összevetettük az aljzat vetőivel és mélységváltozásaival. Több helyen e kettő között szoros kapcsolatot figyeltünk meg (pl.: Szenteleki-vonal, Alsó-Pinka-perem, Füzesi-perem), néhol a felszíni lineamensek az aljzati morfológiával mutatnak hasonlóságot (pl.: Baksafalvi-perem, Toronyi-perem, Locsmándi-perem) ám egyes helyeken semmiféle összefüggés nem mutatkozott (pl.: Felsőőri-perem, Németújvári-perem). Az esetek nagy részében a kimutatott szerkezeti vonalak iránya megegyezik a területre érvényes általános feszültségtér-iránnyal.
Végül az eredmények egybevetése alapján a vízhálózati változások lépéseit vázoltuk fel, kiemelve, hogy az adott módosulás milyen jelenségnek köszönhetően mehetett végbe. A kezdeti általános DK-i folyásirány a terület általános
billenése folytán D-iessé változott, miközben számos K–Ny-i csapású perem (pl.: Baksafalvi-, Toronyi- és Locsmándiperem) relatív kiemelkedése miatt eltérült. E szerint az egyes peremek — melyek elsősorban tektonikus, míg néhány
esetben fluviális erózió folytán alakultak ki — jelentős hatást gyakoroltak a terület felszínfejlődésére. Ezek kialakulásáról, fejlődéséről a mai domborzatban megfigyelhető jellegzetes felszínformák (pl. száraz keresztvölgyek,
antecedens völgyszakaszok) tanúskodnak.