Az arzénes pirit láthatatlan aranyától az aranyban gazdag, barna karsztkitöltésekig: szupergén Au–Ag remobilizáció a Bigar területen, Nyugat-Timok, Szerbia
DOI:
https://doi.org/10.23928/foldt.kozl.2026.156.3.303Kulcsszavak:
karsztos áthalmozódás, goethit–hematit pszeudomorfóza, szulfidoxidáció, redoxváltozások, másodlagos ásványképződés, petrovskaiteAbsztrakt
A szerbiai Timoki Magmás Komplexum északnyugati részén, a Bigar–Korkan terület karbonátos kőzeteiben barna, földes-agyagos karsztkitöltések fordulnak elő, amelyek aranytartalma helyenként meghaladja a 10 ppm-et. Elsősorban a Bigar területről származó minták terepi, ásványtani, szemcseméret-eloszlási, elektronmikroszkópos és mikroszondás adatait értékeltük az aranyhordozó fázisok azonosítása és a képződési folyamatok rekonstruálása érdekében. A vizsgált barna „sár” egy agyagdús összlet, mely törmelékes szilikátok, másodlagos Pb–Mn-fázisok és pirit utáni, Fe-oxid/oxihidroxid pszeudomorfózák heterogén keveréke. A szögletes és lekerekített szemcsék, a koncentrikus goethit–agyag bevonatok és a rétegzéssel párhuzamos, Fe-dús kiválások áthalmozott szemcsék és későbbi ásványkiválások együttes jelenlétére utalnak. A termésarany, az elektrum és az Au–Ag-szulfid főként e pszeudomorfózák belsejében jelenik meg, míg porózus külső részeik gyakran nemesfémekben szegényebbek. Az elemzett, Au-dús Au–Ag-szulfid összetétele petrovskaite-szerű, de biztos ásványfaji azonosítása nem lehetséges. A javasolt modell szerint a kezdeti, üde As-tartalmú piritek feltételezett láthatatlan aranyát szulfidoxidáció, majd karbonáttal pufferelt közegben rövid távú, tioszulfát által segített Au–Ag-remobilizáció követte. A karbonátoldódás felszabadította az ellenálló, aranytartalmú pszeudomorfózákat, amelyek karsztüregekbe szállítódtak és ott feldúsultak. A karsztvízszint ingadozásai változtathatták az oxigénellátást: a vízszintsüllyedés elősegíthette az oxidációt, míg a vízzel telített, korlátozott vízcseréjű üregekben az oxigén elfogyása helyi reduktív viszonyok kialakulásához vezethetett. Oldott szulfid jelenlétében ezek a körülmények késői Au–Ag-, Ag- és Ag–Hg-szulfidképződésnek kedvezhettek. Az újbóli oxidáció a külső szemcseövek szulfidjainak elbontását okozhatta. A kimagasló aranytartalmak ezért a kémiai remobilizáció, a meddő karbonát eltávolítása és az aranyhordozó szemcsék karsztcsapdákban történő fizikai koncentrációjának együttes eredménye. Mindezek alapján a karsztosodott, szulfidtartalmú karbonátos kőzetek Fe-oxid/oxihidroxid-szemcséket tartalmazó üregkitöltései további aranykutatásra érdemes célpontok lehetnek, melyek kutatását geokémiai, geofizikai és távérzékelési módszerek tovább segíthetik.








