Gyulladásos metamorf komplexum a Salgótarjáni-medence kőszéntartalmú üledékes rétegsorában
DOI:
https://doi.org/10.23928/foldt.kozl.2026.156.3.323Kulcsszavak:
geopark, gyulladásos metamorfózis, buchit, klinker, paralávaAbsztrakt
A gyulladásos metamorfózis mint földtani folyamat egyedi metamorf kőzeteket hoz létre, amelyek a sziliciklasztos kontakt metamorf képződményekhez vagy modern kerámiákhoz hasonló tulajdonságokat mutatnak. A kutatási területen, a Salgótarjáni-medence keleti peremén az ipari salakra és kerámiára emlékeztető kőzetek keltették fel a figyelmet. A felszínen kibukkanó kőzetegységek litológiája centiméteres-milliméteres léptékben változik. A legnagyobb mértékű átalakulás az ún. „kéményszerkezetből” származó mintákban figyelhető meg, amelyek nagy hőmérsékletű átalakulásáért a szén égése során felszabaduló gázok elégése a felelős. Ezt a zónát teljesen vagy részlegesen megolvadt kőzetek jellemzik, míg a legkisebb átalakulási fokot a „klinker” metaaleurolit kőzettestek mutatják. A különböző kőzettípusok ásványtani és szöveti sajátosságainak jellemzésére a terepi megfigyeléseket követően röntgen-pordiffrakciós (XRD) és pásztázó elektronmikroszkópos energiadiszperzív röntgenspektroszkópiai (SEM-EDS) vizsgálatokat végeztünk. Kvarc valamennyi metamorf kőzetben jelen van, többnyire reliktumszemcsék formájában. Minden mintában előfordul plagioklász, ami alapvetően labradoritos-bytownitos összetételű. A klinker kőzetek biotitot, a buchit K-Na-Ca földpátot, piroxént és üveges alapanyagot, míg a paraláva-kőzetek kordieritet, piroxént és földpátot tartalmazhatnak. A klinker minták relikt üledékes szövetet őriztek meg, míg az üveges alapanyagú kőzeteket interszertális szövet jellemzi. A plagioklász gyakran szimplektites kifejlődésű, a piroxén pedig pszeudomorfózák formájában vagy koncentrikus megjelenésű gömbös halmazokként fordul elő. A Salgótarján-Rónabánya melletti feltárás Magyarország első petrográfiailag és ásványtanilag részletesen dokumentált, szálban álló, gyulladásos metamorf komplexuma.








