Új, kombinált módszerek a Közép-Tisza jelenkori mederképződményeinek jellemzésére

Absztrakt

Munkánk célja a Tisza-meder jelenkori üledékképződése egyes vonásainak bemutatása volt új
vizsgálati módszerek felhasználásával. Ebben az első lépés a Tisza Martfű és Kisköre közti szakaszán
mért ultra nagy felbontású, egycsatornás, vízi szeizmikus szelvények földtani értelmezése volt. A
konszolidálatlan üledék elhelyezkedésének, mennyiségi és morfológiai viszonyainak vizsgálatához két
horizontot (a mederfeneket és a konszolidálatlan üledék alját) követtük végig a Közép-Tisza több mint
100 km-nyi szakaszán. A szeizmikus szelvények szerint a területen jelenlévő nagy mennyiségű üledék
nagyrészt homok anyagú dűnékbe rendeződik a mederfenéken. A párhuzamos rétegzettségű fekü feletti
egyenes mederfenéken lényegesen kevesebb az üledék. A horizontok felhasználásával készült hosszszelvény értelmezése során bebizonyosodott, hogy a mérési nyomvonal felén nincs üledéklerakódás,
valamint az, hogy az üledék nagyjából egyenletesen oszlik el a területen 1-2 m átlagvastagságban, és
főként pozitív formákban jelentkezik. A számolt vastagságadatok koordinátahelyes ábrázolása digitális
térképeken a konszolidálatlan üledék elhelyezkedésére derített fényt. Nyilvánvalóvá vált a recens övzátonyépülés jelentős mértéke, valamint a kanyargósság növekedése, és a kettő összefüggése. A
Kötivizig mederkeresztszelvényeinek zöme a meder kimélyülését mutatta. Számos esetben alátámasztotta az élő övzátony oldalirányú gyarapodását is. A keresztszelvények rámutattak arra, hogy nagymértékű változások a szabályozást követő 40-60 évben következtek be.