Integrált-sztratigráfiai és fejlődéstörténeti vizsgálatok az Alföld pannóniai s.l. rétegsorában

Absztrakt

A pannóniai s.l. képződmények integrált-sztratigráfiai vizsgálata során a szerzők - az Alföldet a fő
behordási irányokban behálózó - regionális szelvények mentén végeztek nagyléptékű, integrált rétegtani, szedimentológiai, őslénytani és ciklussztratigráfiai vizsgálatokat, és ennek nyomán következtetéseket vontak le a medence fejlődéstörténetére vonatkozóan. A munka során egyértelművé vált, hogy
a pannóniai rétegsorban értelmezett harmadrendű üledékes ciklusok (tehát a hagyományos értelemben
vett szekvenciák) kialakulásában a szerkezeti változások játszottak döntő szerepet, míg a negyedrendű
ciklusok feltehetően a nagyléptékű Milankovich klímaciklusokkal (illetőleg ezek többszörösével)
mutatnak kapcsolatot (100, 200, 400 ezer éves ciklusok), melyek kialakulásában több tényező együttes hatása is közrejátszott. Földtani szelvények sorozata mutatja be, milyen kapcsolatban állnak egymással
a szekvencia-sztratigráfiai, a biosztratigráfiai és a szedimentológiai-litosztratigráfiai feldolgozások során
értelmezett különféle egységek: ciklusok, formációk és biozónák, valamint hogyan jelenik meg ezek
hatása az üledékes fáciesekben. Megállapításra került, hogy a 6,8 és 9,1 M év között képződött Pa-3
harmadrendű szekvencia önálló tektonosztratigráfiai ciklust képvisel, amely rendkívül fontos szerepet
játszik a medence fejlődéstörténetében, ezért e ciklus vizsgálata külön figyelmet kapott. A Pa-3
szekvencia nagy üledéktömeget, szélsőséges fáciesváltozásokat és komoly intra-pannon szerkezeti
mozgásokat képvisel az Alföld pannóniai s.l. rétegsorában, a jelenség azonban nyomozható a Drávamedence üledéksorában is. Széles aggradáló self kialakulása, jelentős transzgresszió, vagyis relatív
vízszintemelkedés, majd végül ehhez képest szintén jelentős relatív vízszintesés, vagyis a peremeken
körben intra-pannon inverzió jellemzi a harmadrendű szekvenciát. A változások mértéke és az
üledékképződésre gyakorolt hatása a medence egyes területein eltérő, de körben az egykori peremeken
felfedezhető. Míg ÉK-en erőteljes lepusztulás és a fáciesek gyökeres átrendeződése jellemzi a
harmadrendű szekvenciát a Pa-4 szekvenciahatáron, addig az Alföld ENy-i részén jelentős mélységű
bevágódott völgyek és kanyonok nyomait fedezhetjük fel. Ezután a behordási irányok mind az ENy-i,
mind az ÉK-i peremen megváltoztak, megkerülve a legerőteljesebben kiemelkedő területeket. A tó
feltöltődése a továbbiakban alacsonyabb relatív vízszint mellett folytatódott. Az eredmények arra
engednek következtetni, hogy jelentős oldaleltolódásos mozgások kezdődtek a medencében a Pa-3
szekvencia lerakódása idején, majd ezt követően a Pa-4 szekvenciahatár környékén (cca. 6,8 M év)
megindult a medence inverziója, jóval korábban az eddig feltételezettnél. Az inverzió azonban nem volt
folyamatos, később a süllyedés területenként eltérő mértékben folytatódott.