A Kállai Kavics települési helyzete a Tapolcai-medencében geoelektromos szelvények és fúrási adatok tükrében

  • Gábor Csillag
  • Orsolya Sztanó
  • Imre Magyar
  • Zoltán Hámori

Absztrakt

A Keszthelyi-hegység, a Tapolcai- és Káli-medence környékén nagy területen bukkan a felszínre a Pannon-tóban
ülepedett kavics, nagy tisztaságú kvarchomok(kő), melyet a Kállai Kavics Formációba sorolhatunk. A képződmény
kapcsolata a hasonló, ám idősebbnek tartott Kisbéri Kaviccsal, települési viszonyai, kapcsolata feküjével és fedőjével máig nem teljesen tisztázott. A Tapolcai-medence fúrási adatai, a környező feltárások szedimentológiai, rétegtani adatai
ismeretében multielektródás geoelektromos szelvényezést végeztünk és földtani szelvényeket szerkesztettünk a kőzettestek települési helyzetének tisztázása céljából. A Kállai Kavics részben idősebb miocén vagy mezozoos kőzetekre,
részben a Száki Formációba tartozó, Congeria czjzeki-s agyagmárgára települ. Fedője hézagosan települő aleurit, homok
(Somlói Formáció), valamint néhány fúrásban szenes agyagos rétegeket tartalmazó Tihanyi Formáció.
A Tapolcai-medence üledékképződési története a következőképpen rekonstruálható. A Száki Agyagmárga képződésének korai szakaszában (kb. 11–10 millió éve) a Dunántúli-középhegység széles félszigetként emelkedett a Pannon-tó
vízszintje fölé, melynek déli peremén törésekkel preformált öböl húzódott. Körülbelül 10 millió évvel ezelőtt relatív
vízszintemelkedés révén ez az öböl kiterjedt észak felé, ahol megkezdődött a félszigetről lefutó kisebb folyók által táplált
delta eredetű Kállai Formáció képződése. A Dunántúli-középhegység peremén több elkülönült, közel egyidős kavicstest
keletkezhetett ebben az intervallumban hullámveréses parti eredettel is (Kisbéri Formáció). A delta torkolat környezetében a vízszintemelkedést meghaladó mértékű üledékbehordással magyarázható, hogy az intenzíven épülő kavicshomok test hamarosan rátelepült az öbölben hullámbázis alatti nyugodt vízben ülepedő agyagmárgarétegekre. A Kállai
Formáció és a Száki Agyagmárga a Tapolcai-medencében tehát részben egymás heteropikus fáciesei. Mintegy 9,5–9
millió éve, nagy változás következett be a terület üledékképződésében. Az addig döntően közeli forrásokból származó
üledékbehordást a Kisalföld medencéjének feltöltődését követően felülírta az északnyugatról érkező üledékszállítás. A
gyorsan előretörő delta előterében és frontján a Somlói Formáció aleuritos, homokos rétegei települtek, majd a
feltöltődéssel párhuzamosan, 9–8 millió éve megjelentek a Tihanyi Formáció deltasíksági rétegei is a Tapolcai-medence
területén.
A litosztratigráfiai egységekre vonatkozóan az alábbi megállapításokat tehetjük. A Száki Agyagmárga, a Kállai és a
Kisbéri Kavics lerakódása ugyanahhoz a transzgresszív eseményhez kapcsolódik. A kavicsos formációk települési helyzete a helyileg változó üledékbeszállítási ráta miatt különböző. Mivel mindkét kavicsos összlet ugyanarról a forrásterületről származik, kőzettani összetételük gyakorlatilag azonos, térképezés során elkülönítésük nem lehetséges, ezért
javasoljuk összevonásukat Kállai Kavics Formáció néven. A biosztratigráfia nyújtotta felbontáson belül a két kavics
formáció egykorúnak tekinthető, a Dunántúli-középhegység pereméhez kötődnek, és képződési idejük is behatárolt
(mintegy 10 millió év). A Száki Formáció ugyanakkor értelmezhető a Pannon-tó nagy feltöltődési rendszereinek
részeként, mint az Endrődi vagy Algyői Formációk megfelelője, és így időbeli elterjedése a Pannon-medence egészében
gondolkodva szinte az egész késő-miocént átfogja. 

Megjelent
2020-03-26
Rovat
Értekezés

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei

1 2 3 4 > >>