A Bükkalján megjelenő felső riolittufaszint vizsgálati eredményei: a harsányi ignimbrit egység

Absztrakt

A Pannon-medencében a miocén során, 20 és 13,5 millió év között számos riolitos explozív vulkáni
kitörés történt. A piroklasztitokon mért K/Ar koradatok, a paleontológiái és kőzettani megfigyelések,
valamint paleomágneses vizsgálatok eredményeképpen három, különböző korú vulkáni szintbe sorolták
(alsó, középső és felső riolittufaszint) ezeket a képződményeket.
Ebben a munkában a Bükkalja késő-badeni piroklasztitjaival foglalkozunk, amelyeket korábban a
felső riolittufaszinttel (a Bükkalján belül a felső tufa egységgel) párhuzamosítottak. Ezen belül, a Bükkalja keleti részén két feltáráscsoport (Harsány Tibolddaróc) vulkanológiai, petrográfiai és geokémiai
vizsgálatának eredményét mutatjuk be. A piroklasztitok, amelyek vulkanológiai eredetét korábban
különbözőképpen értelmezték, nem összesült horzsakőblokk-tartalmú piroklasztár kőzetek. A petrográfiai megfigyelések, az ásványkémiai összetétel, a horzsakövek, juvenilis törmelékek és litoklasztok főés nyomelem adatai és a jelen munka során mért K/Ar koradatok alapján megállapítottuk, hogy a két
terület piroklasztitjai egykorúak (Harsány: 13,65±0,72 M év és Tibolddaróc: 13,35±1,01 M év) és
valószínűleg ugyanannak a piroklasztárnak a képződményei. A korábban a középső tufa egység sorolt
tibolddaróci piroklasztitot mindezek alapján egyértelműen a Bükkalja felső tufa egységéhez soroltuk, és
a két terület képződményeinek összefoglalóan a harsányi ignimbrit egység nevet adtuk. A harsányi
ignimbrit egység sem petrográfiai sem geokémiai szempontból nem hasonló a Bükkalja vele egykorú
képződményeivel (pl. Demjén, Nagyeresztvény), valamint elkülönül az alsó és középső tufa egység
képződményeitől is. Mindezek alapján megállapítottuk, hogy a harsányi ignimbrit egység egy önálló
vulkáni kitöréshez tartozó üledéket képvisel és a felső riolittufaszinten belül legalább két vulkáni egység
különíthető el (harsányi ignimbrit egységes a Demjén-Nagyeresztvény kőfejtő által képviselt egység),
ami különböző típusú riolitos magmák közel egyidejű kitörésére utal.
Mindezek felhívják a figyelmet arra, hogy az eddigi koradatok alapján a Bükkalján egy szintbe sorolt
képződmények nem feltétlenül tartoznak egy vulkáni kitöréshez. Továbbá, a felső riolittufaszintet már a
Bükkalja vulkáni terület példája alapján sem lehet egyetlen egységes, genetikailag összetartozó
markerszintként tekinteni a Pannon-medencében.