Középső-pleisztocén löszben előforduló vulkáni képződmények Magyarországon: terepi és petrográfiai jellemzők

  • Tamás Sági
  • Balázs Kiss
  • Balázs Bradák
  • Szabolcs Harangi

Absztrakt

A Paksi Lösz Formáció tizenegy, tefraszintet tartalmazó löszfeltárásáról részletes terepi leírásokat készítettünk. A
vulkáni anyagot újszerű módon vizsgáltuk. A teljes kőzetből készült vékonycsiszolatok pásztázó elektronmikroszkópos
vizsgálata alapján határoztuk meg a fő ásványos összetevőket és a szöveti kapcsolatokat, az ásványos összetevők és a
kőzetüvegszilánkok arányát, lösszel való kapcsolatát. A tefra ásványos alkotói közül juvenilis elegyrésznek (fenokristálynak) határoztuk meg a klinopiroxént (ferro-diopszidot), szanidint, apatitot, biotitot, leucitot és a plagioklászt.
Xenokristályként osztályoztuk a kvarcot, kalcitot, dolomitot, albitot, gránátot és az olivint. Üde leucitot csak Pásztóról
sikerült kimutatni, azonban egykori jelenlétét más lelőhelyen is valószínűsítjük, de ott magát az ásványt nem, csak annak
helyét észleltük a kőzetüvegben. Üde kőzetüvegszilánkot ugyancsak Pásztóról sikerült kimutatnunk, ahol két típust is
elkülönítettünk. Az üvegszilánkok formája lemezes, vagy ívelt hólyagüreges. A petrográfiai, valamint a terepi és makroszkópos megfigyelések alapján két, egymástól több tulajdonságban is eltérő vulkáni egységet különítettünk el a
korábban egységes horizontként leírt bagi tefrából. Az egyik lencsés-pecsétes megjelenésű, a lösszel jobban keveredett,
kisebb méretű üvegszilánkokkal jellemezhető, a másik élesebben különül el a lösztől, az előzőhöz képest folytonos
réteget képez benne, és az üvegszilánkok mérete is nagyobb. Értelmezésünk szerint a csoportok két külön rétegtani
szintet képeznek, azaz különböző korúak. Ennek tükrében a tefrarétegek egységes regionális horizontként való kezelése
újragondolandó.

Megjelent
2020-04-14
Rovat
Értekezés

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei

1 2 > >>