A budai pannóniai képződmények

  • Pál Müller
  • Imre Magyar

Absztrakt

A pannóniai rétegek a Budai-hegyekben a tágabb értelemben vett Sváb-hegy fennsíkját és lejtőit fedik. Pontos korukról
és a különböző fáciesű képződmények kapcsolatáról az irodalomban eltérő nézetek jelentek meg. Új lelőhelyek anyagának
feldolgozása és a korábbi adatok, térképek értékelése révén kimutattuk, hogy a rétegsor egy ciklusnak tekinthető, s
valószínű, hogy a Lymnocardium decorum zónába tartozik, esetleg alsó része valamivel idősebb is lehet (Lymnocardium
ponticum zóna), kora így 8–9 millió év. Az összlet vastagsága változó, pontos adatok ugyan nincsenek, de valószínűleg
helyenként nagyobb 150 méternél. A régebben leírt, a Disznófő-forrás melletti, csuszamlással helyére került réteget, amely
lagunáris puhatestű faunát tartalmazott, eredeti településében sikerült megtalálni a normafai síugrósáncok közelében. A
Budai-hegység első, egyértelműen brakkvízi, pannóniai kagylóegyüttesét Farkasréten, egy homokkőrétegben találtuk meg.
A pannóniai rétegeknek a környék minden más neogén emeleténél lényegesen magasabb előfordulása az utólagos
tektonikus kiemelkedés mellett a Pannon-tónak a világtengerekét meghaladó vízszintjét is türközheti. Nyilvánvaló, hogy a
magas szinten (közel 500 m tengerszint feletti magasságig) elhelyezkedő üledékeket a rétegsor felső tagja, az édesvízi
mészkő óvta meg a lepusztulástól. Nyitott kérdés viszont, hogy a Budai-hegyek többi részén (esetleg a Pilis hegység egy
részén is) milyen vastag volt a pannóniai üledék, s mekkora területet boríthatott.

Megjelent
2020-04-09
Rovat
Értekezés

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei

1 2 > >>