Egy pleisztocén folyó kanyarulata Fonyódnál: medernyomok a balatoni iszap alatt ultranagy felbontású szeizmikus szelvényeken

Absztrakt

A fonyódi Várhegy előterében a Balatonon mért ultranagy felbontású szeizmikus szelvényeken egy legalább 600 m
széles, 1,5 km sugarú ívet követő eróziós felület rajzolódik ki. Ennek kitöltése szögdiszkordánsan települ az egyhén gyűrt
és dél felé dőlő pannóniai rétegekre, míg felülről eróziós diszkordanciával a balatoni holocén iszap fedi. Az eróziós
mélyedést kitöltő üledék 1–2 m vastag. Belső szerkezete az északi oldalon mutatkozó gyenge amplitúdójú reflexiók miatt
nem látszik, míg a déli oldalon észak-északnyugat felé dőlő nagy amplitúdójú, folytonos ferde reflexiók figyelhetők meg.
A forma térbeli alakja és a bevágódással közel párhuzamos, lapos dőlésű kitöltése egyaránt egy meanderező folyómeder
maradványát jelzi. A mederkitöltő üledékek tehát fiatalabbak a pannóniai rétegek gyűrődését okozó eseményeknél, és
valamivel idősebbek a Balaton medrét kialakító hullámverésnél. A mélyedés kora így a késő-pleisztocénre tehető.
A meander íve követi a Balaton partján emelkedő fonyódi Várhegyet, azt jelezve, hogy a hegy topográfiája és anyaga
meghatározta a pleisztocén folyóbevágódás nyomvonalát. Ez a kanyarulat szakasz helyzetét, méretét és ívét tekintve is
pontos folytatása annak a meandernek, amelyet MIKE (1976) ismert fel a nagybereki tőzeg alatt, sűrű hálóban mélyített
több ezer sekélyfúrás rétegsora alapján. MIKE ezt a folyót a területet átszelő kora-pleisztocén ős-Duna részeként
értelmezte, melyet jelenlegi ősvízrajzi ismeretink alapján nem tartunk valószínűnek. A meandereket valamely más, későpleisztocén, viszonylag nagyobb vízhozamú, a Balaton-felvidék előterét átszelő, és a közép-duna-völgyi süllyedék felé
tartó folyó mélyítette ki.