Neotektonikai viszonyok a Balaton keleti medencéjében és tágabb környezetében nagyfelbontású szeizmikus mérések alapján

  • Gábor Bada
  • Péter Szafián
  • Orsolya Vincze
  • Tamás Tóth
  • László Fodor
  • Volkhard Spiess
  • Ferenc Horváth

Absztrakt

A Balaton Tihanytól keletre elterülő részén az elmúlt másfél évtizedben mért nagyfelbontású reflexiós szeizmikus
adatrendszer megfelelő alapot nyújt a területet ért legfiatalabb deformációs események, a neotektonikai kép részletes
elemzéséhez. A szeizmikus szelvények kétféle felbontásban, eltérő behatolással mutatják a földtani szerkezeteket. Az
egycsatornás szeizmikus adatok páratlan részletességgel, deciméteres felbontásban képezik le a legfelső 20–30 m-es
tértartományt. A mért szelvényháló sűrűsége lehetővé teszi a háromdimenziós értelmezést, a szerkezetek laterális
korrelálását. A többcsatornás szeizmikus adatok közel méteres felbontásban, kb. 150–200 m-es mélységig mutatják a tó
alatti rétegeket és szerkezeti elemeket. A terület földtani felépítését figyelembe véve a kétféle adatrendszer együttes
értékelése lehetővé teszi 1) a neotektonikai jelenségek értelmezését és részletes térképezését, 2) az idősebb (miocén) és
a fiatalabb (miocén utáni, neotektonikai eredetű) szerkezetek kapcsolatát és a törések ismételt felújulásának elemzését.

Vizsgálataink alapján a Balaton tengelyével párhuzamosan futó nyírási övet azonosítottunk, melyeket kisebb
léptékű, jellemzően kulisszásan elhelyezkedő vetők építenek fel. Geometriai és kinematikai megfontolások alapján a
törésrendszert egy viszonylag széles, balos jellegű nyírási zónaként értelmezzük. A fontosabb vetők többsége a preneogén aljzatban gyökerezik (pl. Balatonfői-vonal); működésük a miocén és posztpannóniai korszakban is bizonyítható.
A környékbeli (Berhida) szeizmicitáskép alapján a vetők némelyike jelenkori aktivitást is mutathat. A töréses
deformáción kívül a fiatal üledékek enyhe gyűredezettségét is elemeztük. Pannóniai horizontok és diszkordanciafelületek háromdimenziós térképezése alapján sikerült több, neotektonikus redőt kijelölni. A térképezett redőtengelyek
értelmezése nem teljesen egyértelmű: gyakori az eltolódási zónákhoz kötődő másodlagos deformációs bélyegek, így pl.
kulisszás geometriájú gyűrődések jelenléte is.
A tanulmány a Balaton alatti szerkezeteket tágabb, Dél-Dunántúl léptékű neotektonikai környezetbe helyezi. Tesszük
ezt különös tekintettel a vetők keletkezésének és működésének korára, morfológiai kifejeződésére, valamint a
rekonstruált deformációs elemek kinematikai jellegére a recens feszültségtér és a Pannon-medence általános jelenkori
geodinamikai jellemzőinek fényében.

Megjelent
2020-03-23
Rovat
Értekezés

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei

<< < 1 2 3 4 5 > >>