A Szentendrei-sziget környéki folyóvízi szeizmikus szelvényezések földtani eredményei
Absztrakt
A Visegrádi-hegység, a Börzsöny, és a Dunától keletre fekvő dombvidék szerkezeti viszonyairól a korábbi kutatások és földtani, geofizikai térképek ellenére bizonytalan elképezéseink vannak. A Duna Esztergom és Budapest közötti
szakaszán az utóbbi években számos vízi szeizmikus mérést végeztek az ELTE geofizikusai a Geomega Kft. és a Delfti Technológiai Egyetem szakértőivel együttműködésben. Ezek során a Szentendrei-sziget körül mindkét folyóágban
többcsatornás szelvények, továbbá a Duna főágában két mintaterületen sűrű egycsatornás szelvényhálózat készült. A folyóágakban mért szelvények alapján lehetővé vált a vetőzónák és más szerkezeti elemek térbeli korrelációja, emellett
nagyobb biztonsággal lehetett megvalósítani a Duna környéki fúrások bevetítését a szelvényekre. A mintaterületeken lehetőség nyílt „háromdimenziós” szerkezeti értelmezés elkészítésére is.
Az integrált értelmezés eredményeképpen triász képződmények felett diszkordánsan települő oligocén képződményeket (Hárshegyi Homokkő, Kiscelli Agyag, Törökbálinti Homokkő formációk) térképeztünk a Budapest feletti Duna-szakaszon. Északabbra a Börzsöny előterében miocén vulkáni képződmények, a Pilismaróti-medencében pedig középső-miocén agyagmárga található közvetlenül a folyami üledékek alatt. Mindezen képződményeket jól azonosítható és térképezhető vetők metszik, amelyek csapása általában ÉNy–DK. Értelmezésünk szerint a vetők jórészt a középső-miocén (kb. 15–18 M évvel ezelőtt) regionális feszültségmezőben jöttek létre, ÉK–DNy-i extenzió hatására. Ehhez a fázishoz K–Ny irányú jobbos eltolódások is tartoznak, amikor a lokális feszültségmező eltolódásos jellegű volt, az általános, tisztán széthúzásos mezővel megegyező ÉK–DNy-i extenziós feszültségtengellyel. A vetők jelenkori aktivizálódása lehetséges, bár még nem bizonyított egyértelműen. A folyami szelvények alapján kapott vetőket a rendelkezésreálló geológiai térképekkel összehasonlítva megállapítható, hogy a deformáció mértéke jóval nagyobb a korábbi elképzeléseknél, a Szentendrei-sziget alatti rétegek vetővel sűrűn szabdaltak. A vízi szeizmikus mérések tehát a felszíni adatrendszernél részletesebb képet adtak a terület szerkezetéről.
