A Tétényi-fennsík szarmata bentonit-előfordulásai
Absztrakt
A vizsgált terület Budapest Ny–DNy-i részén helyezkedik el, ahol a szarmata ooidos mészkő kiterjedt fennsíkot képez. A bentonit-előfordulások a szarmata Tinnyei Formáció durvamészkő-rétegei között vékony közbetelepüléseket
alkotnak. A bentonitok a „felső riolittufa” (Galgavölgyi Riolittufa Formáció) hidrodiagenetikus átalakulása révén képződtek. A bentonitosodott tufarétegek száma 1–6, vastagságuk 0,1–0,8 m között változik.
A bentonit montmorillonit-tartalma 58–96 s% között váltakozik (röntgendiffrakciós és termoanalitikai vizsgálatok alapján). Ásványi összetevői közül a biotit, rezorbeált kvarc, cirkon és apatit azonosítható. Feltűnő a cristobalit hiánya. A bentonitosodott tufarétegek kora a bennük található biotitkristályok K-Ar kormeghatározása alapján 11,7 (Sóskút) és 13,2 (Budatétény) millió évesek.
A bentonitosodott vulkáni tufában különböző, viszonylag jó megtartású, szarmata foraminiferák azonosíthatók, mint Elphidium (E. macellum, E. aculeatum) és Cibicidoides lobatolus.
Ezt a bentonitot 1934–1965 között mélyszinti műveléssel bányászták, mint melléktermékként a szarmata durvamészkő mellett, amit építészetben használtak, mint faragott kőtömböket (Endre-táró és Nagytétény).
Kationcsere-képessége változó, általában Ca2+, alárendelten Na+ jellegű (Budatétény). Ezek a következő értékek között változnak: Na+ (0,02–0,33), Ca2+ (0,57–0,75), Mg2+(0,12–0,24) (Budatétény) és Na+ (0,05–0,07), Ca2+ (0,90–0,95), Mg2+ (0,06) (meé/100g) (Sóskút).
Duzzadóképességük 6–14 (természetes állapotban) és 14–29 (aktivált állapotban) (ml/2g). A bentonitot, mint derítőföldet alkalmazták ásványi olajok tisztítására és öntödei formázó homok kötőanyagaként. Exportálták a volt Német Demokratikus Köztársaságba és Csehszlovákiába, valamint Lengyelországba.