Mikroteléres, -eres uránérc a nyugat-mecseki gránitban

  • János Vincze
  • Kamilla G. Sólymos
  • Zuárd Ditrói-Puskás
  • László Kósa

Absztrakt

A mecseki uránérc lelőhelytől nyugatra végzett felderítő kutatás a 9017. sz. mélyfúrással gránitban kifejlődött
mikroteléres–mikroeres uránércesedést harántolt, amely kutatási eredmény még a MÉV kéziratos jelentésében sem nyert
érdemi értékelést. E dolgozat hiánypótlásként adja közre a félbeszakadt anyagvizsgálatok utólagos és részleges
feldolgozásának elektron-mikroszondás elemzésekkel kiegészített eredményeit.
Az U-oxid (szurokérc), coffinit, pirit, kalcit összetételű mikrotelér (mikroér)-hálózat — a töréses mikrotektonika
mentén — aszcendens, epiteletermás ásványosodás, amely korábbi (prealpi) pegmatoid (?) jellegű U-Ti-ásványosodás —
újabb oldathozzájárulással kiegészült — alpi kiújulása lehet. Bár a permnél fiatalabb ólomizotóp (t206) kora miatt nem
lehet a Kővágószőlősi Homokkő Formáció uránércesedésének denudációs forrása, de jelzi a gránit szórt, és anomális Utartalmát meghaladó, önálló U-ércesedés lehetőségét.

Megjelent
2020-02-25
Rovat
Értekezés

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei