Kisfokú, közepes nyomású regionális metamorfózis nyomai a Horváthertelend Hh–1 fúrás metapelites összletében: mikroszöveti és termobarometriai bizonyítékok

Absztrakt

Tanulmanyunkban a Nyugati-Mecsek E-i előtereben mélyült Horváthertelendm Hh–1 fúrásban 720–790 m között feltárt, a Szalatnaki Agyagpala Formációval korrelált fekete–szürke agyagpala–metagrauwacke összlet mikroszerkezeti és termobarometriai vizsgálatát végeztük el. A kőzetet ért maximális metamorfózist a szenes anyag Raman-spektroszkópos termometriai vizsgálata, valamint a fehércsillám és a klórit félértékszélesságe, továbbá a Scherrer-egyenlettel becsült átlagos krisztallit mérete alapján jellemeztük.
A szenes anyag termométerek eredménye alapján ~350 °C maximális metamorf hőmérséklet feltételezhető. A fehércsillám (FWHM₀₀₁: ~ 0,117 Λ°2Θ) es klórit (FWHM₀₀₂:~0,147 Λ°2Θ) <2 μm frakciójának kalibrálatlan félértékszélesség értekei, továbbá a számolt átlagos krisztallitméretek epizónás metamorfózist sugallnak, mely egybevág a becsült T_max értekkel. A <2 μm frakció fehércsillámára jellemző b₀:~9,022 Å értek alapján a metamorf esemány nyomásviszonyaira közepes gradiens valószínűsíthető.
A kőzettest teljes vizsgált térfogatában megjelenő, az üledékes rétegessel hegyesszöget bezáró nyomási oldódásos eredetű, a filloszilikátok által kijelölt folytonos foliáció, valamint a foliációhoz viszonyítva pretektonikus kvarcerek alacsony hőmérsékletű, szemcsehatár vándorlásos dinamikus rekrisztallizációja a képződmény képlékeny deformációját jelzik. A szenes anyag és a filloszilikátok vizsgálata, továbbá a kisfokú metapelitek regionális metamorfózisára jellemző szerkezetfejlődés alapján a Horváthertelendm Hh–1 fúrás paleozoos pelites összletének kisfokú, közepes nyomású regionális metamorfózisa valószínűsíthető.