A Rezi Rzt-1 fúrás felső-triász képződményeinek szervetlen geokémiai jellemzői (Kösseni Formáció, Keszthelyi-hegység): őskörnyezeti tanulmány

Absztrakt

Tanulmányunkban a Dunántúli-középhegységből származó nori-rhaeti bitumenes márgák (Kösseni
Formáció) szervetlen geokémiai adatait használtuk fel az üledékképződés őskörnyezeti viszonyainak
jellemzésére. A Rezi Rzt-1 fúrás (Keszthelyi-hegység) maganyagának röntgen fluoreszcens és atomabszorpciós spektrometriás vizsgálati eredményeit, valamint korábban publikált összes szerves szén
(TOC) adatokat felhasználva a fő- és nyomelemek eloszlását, a kén, a vas, továbbá bizonyos redoxérzékeny nyomelemek dúsulási viszonyainak összefüggéseit hasonlítottunk össze.
Az átlagos archaikum utáni ausztráliai agyagpala („post-Archean Australian average shale" - PAAS)
összetételhez képest, amely a finomszemcsés üledékes kőzetek geokémiai vizsgálatakor leggyakrabban
használt viszonyítási alap, az Rzt-1 fúrásban a Kösseni Formáció alsó (201,0-265,0 m) és középső (73,0-201,0 m) szakaszát képviselő minták fő- és nyomelem dúsulási tényezői hasonlóak. A TOC-S
diagram adatai között kitűnő korreláció (r=0,82) mutatható ki. A C-S-Fe kapcsolatrendszer (TOC-S
diagram, Fe tot-TOC-S diagram, DOP [„degree of pyritization" - a piritesedés mértéke] viszonyszámok)
és a redox-érzékeny fémek (Cu, Ni, Pb, Zn, Cr és Co) Al-ra normált arányai alapján azonban a Kösseni
Formáció alsó és középső szakasza változó oxigén-ellátottságú aljzatvízben halmozódott fel. A Kösseni
Formáció alsó szakaszának kialakulásakor erősen rétegzett vízoszloppal és tartós anoxikus környezeti
feltételekkel számolhatunk. A középső szakasz alsó részének képződése idején váltakozó diszoxikus,
illetve anoxikus redox óskörnyezet lehetett. A középső szakasz legfelső részének lerakódásakor
valószínűleg diszoxikus-oxikus (a normál tengerihez hasonló) paleoredox környezet állhatott fenn.