Szerkezetgeológiai megfigyelések a gerecsei Tölgyháti-kőfejtőben

Absztrakt

A dolgozat a gerecsei Tölgyháti-kőfejtő feltárásaiban talált szerkezetek leírását és értelmezését tűzte ki céljául.
Ennek során három szerkezetalakulási lépés bélyegeit lehetett észlelni: (1) kelet–nyugati csapású középső-eocén – későeggenburgi (esetlegesen kora-albai–kora-badeni) korú jobbos jellegű oldalelmozdulások kialakulása; (2) az oldalelmozdulások síkjának északkelet–délnyugati táguláshoz köthetően felújuló normális működése, mely a keleti feltárás
átlépő elvonszolásos vetők által kontrollált szerkezetét eredményezte a kárpáti–kora-badeni során; (3) egy lisztrikus
normálvető működése által meghatározott kelet–nyugati tágulási fázis; ennek korára a késő-badeni–szarmata
időintervallum a legvalószínűbb, bár a pannóniai és a negyedidőszak sem zárható ki. Felismerhető volt, hogy a feltárásban megjelenő toarci agyag igen kis nyírószilárdsága okán képlékeny deformációt szenvedett, a kis nyírószilárdaságú
Kisgerecsei Márga pedig mind képlékenyen, mind törésesen deformálódik. A feltárás többi, nagyobb nyírószilárdságú
képződményében képlékeny alakváltozás nem volt felismerhető. A szerkezetfejlődés tárgyalása mellett modell adható a
Tölgyháti-kőfejtő szerkezeteinek kialakulására; ezek lényegét a vetők működéséhez köthető antitetikus vetők működése
és ezekhez kapcsolódó blokkrotáció képezi.