Egy „különleges kőzetmozgási alakulat” értelmezése — nyíráshoz kapcsolható szerkezetek a gerecsei Ördöggáti-kőfejtőben
Absztrakt
A dolgozat a Gerecse Ördöggáti-kőfejtőjének valangini Berseki Márgájában található szerkezetek leírását és
értelmezését tűzte ki célul. A munka nem előzmények nélküli: fél évszázaddal ezelőtt már BALKAY Bálint (1955) rövid
tanulmányt szentelt az általa „különleges kőzetmozgási alakulatnak” nevezett jelenség leírására. A feltárásban megfigyelhető jelenség — a normális rétegek között hosszan követhető ferdén rétegzett test — kialakulásának értelmezésekor mindenekelőtt arra a kérdésre kellett választ találni, hogy egyáltalán üledékes vagy szerkezeti okokkal magyarázható jelenséggel állunk-e szemben. Számos egybecsengő szerkezeti bélyeg megléte, valamint a Gerecse kréta képződményeiből jól dokumentált üledékes bélyegek teljes hiánya a szerkezetgeológiai hatók mellett tanúskodik.
A feltárás egészének képét meghatározó ferde rétegzettségű test kialakulása réteglappal párhuzamos nyírásokhoz
köthető; ennek során a két nyírósík által kontrollált test blokkokra darabolódott, melyek a nyírás irányával megegyezően,
laposszögű normálvetők mentén elforogtak. Ez a mechanizmus szigorúan elkülönítendő a nyírással ellentétes irányban
forgó blokkokat feltételező, klasszikusnak számító modelltől. A nyírás irányát a nyírósíkok mentén észlelt gyengén fejlett
palássági síkok, parányi feltolódások, réteglappal párhuzamos karcok, a kibillentett-kiforgott blokkok rétegdőlése és a
ferde rétegzéshez kapcsoltan jelentkező s-c nyírási síkok egybehangzóan mutatják. Az elnyírás nyugat felől kelet felé történt; ennek az eseménynek a kora — szem előtt tartva a terület szerkezetalakulásáról és ősföldrajzi képéről rendelkezésre
álló ismereteinket — kora-albainak adódik.
Egy ennél idősebb szerkezetalakulás bizonyítékai is megtalálhatók a kőfejtőben. Meredek kelet-északkelet–nyugatdélnyugati és észak-déli csapású hajszálrepedések figyelhetők meg, melyek sűrű hálózatot alkotnak a márgában.
Különlegességük, hogy dőlésük szöge a ferde rétegzettségű test belsejében következetesen eltér az általánostól. A rétegdőléssel való korrekció megerősítette az előzetes sejtést: ezek a hajszálrepedések a blokkok kiforgását okozó nyírást
megelőzően alakultak ki. A síkokat kialakító rövidülés iránya északkelet–délnyugati volt; figyelembe véve korábbi
ismereteinket, ennek a szerkezeti eseménynek a kora aptinak adódik.
Megemlítendő, hogy az általános nyírás iránya gyakorlatilag ellentétes a nagyszerkezeti és szerkezetfejlődési képből
várhatóval. Ez a jelenség nem ismeretlen, azonban részletes értelmezése jelentősen túlnyúlna a dolgozat keretein.
