A magyar tektonikai gondolkodás fejlődése a Balaton és környéke kutatásának tükrében

  • Ferenc Horváth
  • Endre Dombrádi

Absztrakt

A magyar tektonika fontos korai eredményei a Balaton és környezete kutatásának során több mint egy évszázada
születtek meg és LÓCZY Lajos nevéhez kapcsolódnak. A Balaton és környékének tektonikájával foglalkozó kötet bevezető
cikkeként elengedhetetlennek tartjuk, hogy a korai munkák mai tudásunkkal való összehasonlító értelmezését
megtegyük. Ebben a cikkben áttekintjük a közbenső tömeg koncepció alapjait és bemutatjuk annak korabeli mobilista
alternatíváját. Felsoroljuk azokat a legfontosabb eredményeket, amelyek arra vezettek, hogy a Dunántúli-középhegységet
ma takarós felépítésűnek és az ausztroalpi rendszer szerves részének tekintjük.
A Pannon-medence fiatal tektonikájának kérdésében máig ható koncepció a vonalas geomorfológiai elemek,
elsősorban a zalai–somogyi meridionális völgyek tektonikai preformáltságának az elképzelése volt, amelyhez a töréses
tektonika uralkodó szerepének a hangsúlyozása társult. Bemutatjuk, hogy ezzel az elképzeléssel, a hazai szénhidrogénkutatás kezdetét követően, hogyan álltak szemben a gyűrt szerkezetek térképezése során keletkezett eredmények. Ezen
ellentmondás feloldásában a geofizikának tulajdonítjuk a döntő szerepet, amely a szerkezeti viszonyok szeizmikus
leképezésével és a deformációkat létrehozó feszültségtér meghatározásával az elképzelések szintjéről a tények talajára
helyezte a Pannon-medence neotektonikáját. Eszerint a negyedidőszaki kompressziós feszültségtér hatására a medence
DNy-i részét gyűrődés, míg a többi medencerészt KÉK–NyDNy csapású balos oldalelmozdulásos tektonika jellemzi. A
szél döntő szerepe a recens felszínfejlődésben ismét a szakmai érdeklődés előterébe került.

Megjelent
2020-03-23
Rovat
Értekezés

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei