Merre tart a Bükkhát Erdőrezervátum?
Absztrakt
Az erdőrezervátumok célja a természetes erdők és folyamataik tudományos megismerése. A „természetes erdő” meghatározása az évezredek óta erős emberi behatás alatt álló árterek erdeinek esetében különösen nehéz, mert a mai legjobbnak tartott állományokat is nagyrészt mesterséges felújítással hozták létre. Vajon a Bükkhát Erdőrezervátum 10 éve felhagyott magterülete, illetve a lékvágásos felújításba vont védőzóna közeledik-e a „természetes” erdőkép és erdődinamika felé? Egyes folyamatok, mint pl. a spontán lékesedés, a sok holtfa, a nyíltabb erdőkép, a változatosabb korosztályszerkezet, a zárt anyaállomány alatt felnőtt sűrű és változatos második koronaszintben található sok elegyfafaj az „eredeti” (rekonstruált természetes) erdőszerkezet felé mutatnak. Ugyanakkor hiányzik a kocsányos tölgy újulata, amit elsősorban a vadnak, továbbá az anyaállomány zártságának, a nem elég idős fák gyenge makktermésének és a termőhely szárazodásának tulajdoníthatunk. A védőzónában a 0,1 – 0,5 hektáros lékek nyitása nyíltabbá és változatosabbá teszi az erdőszerkezetet és segíti a kocsányos tölgy újulat fejlődését, de a lékek mérete miatt a létrejövő erdőkép; az intenzív ápolás miatt a folyamat nem tekinthető természetesnek. A vadgazdálkodással való összhang megteremtése nélkül természetközeli erdő kialakítása nem lehetséges.
Hivatkozások
Bartha, D., Bidló, A., Borhidi, A., Bölöni, J., Czájlik, P., Horváth, F., Kovács, G., Mázsa, K., Somogyi, Z. & Standovár, T. (2001): Mit jelent számunkra az erdőrezervátum? – ER, Az erdőrezervátum-kutatás eredményei 1(1): 3–4.
Bartha, D., Bölöni, J., Ódor, P., Standovár, T., Szmorad, F. & Timár, G. (2003): A magyarországi erdők természetességének vizsgálata. – Erdészeti Lapok 138: 73–75.
Bartha, D. & Gálhidy, L. (2007): A magyarországi erdők természetessége. – WWF füzetek 27, 45 pp.
Brang, P. (2005): Virgin forests as a knowledge source for Central European silviculture: reality or myth? – Forest Snow and Landscape Research 79(1/2): 19–32.
Janik, D., Adam, D., Vrška, T., Hort, L., Unar, P., Kral, K., Samonil, P. & Horal, D. (2008): Tree layer dynamics of the Cahnov–Soutok near-natural floodplain forest after 33 years (1973–2006). – European Journal of Forest Research 127: 337–345.
Klimo, E. (2008) (ed.): Floodplain forests of the temperate zone of Europe. – Lesnicka práce Publishing House for Forestry, Kostelec nad Cernymi lesi, 640 pp.
Leibundgut, H. (1993): Europäische Urwälder. – Bern, Stuttgart, 259 pp.
Molnár, Zs., Horváth, A., Bartha, S., Bölöni, J., Horváth, F., Biró, M., Kovács-Láng, E. & Török, K. (2008): Natura 2000 élőhely-monitorozási protokoll – Kézirat, MTA ÖBKI, Vácrátót
Ortmann-né Ajkai, A.(1998): Vegetation mapping: Foundation of botanical GIS applications I: Vegetation map of Ataki-forest. – Acta Botanica Hungarica 41(1-4): 171–192.
Ortmann-né Ajkai, A.: (2002): Transitory vegetation types: a case study from riverine forests. – Acta Botanica Hungarica 44(3-4): 335–345.
Parviainen, J. (2005): Virgin and natural forests in the temperate zone of Europe. – Forest Snow and Landscape Research 78(1/2): 9–18.
Průša, E. (1985): Die böhmischen und mährischen Urwälder: Ihre Struktur und Ökologie. – Academia Verlag der Tschechoslowakischen Akademie der Wissenschaften, Praha. 577 pp.
Schuck, A., Parviainen, J. & Bücking, W. (1994): A review of approaches to forestry research on structure, succession and biodiversity of undisturbed and semi-natural forests and woodlands in Europe. – EFI Working Paper 3., European Forest Institute, 64 pp.
ter Braak, C. J. F. & Smilauer, P. (2002): CANOCO 4.5. CANOCO Reference Manual and CanoDraw for Windows User’s Guide. Software for Canonical Community Ordination (version 4.5). – Biometris, Wageningen and Ceske Budejovice, 500 pp.
Vrška, T. (1997): Prales Cahnov po 21 letech. Lesnictví – Forestry 43: 155 –180.
