Ladin ammoniteszek a Balaton-felvidékről. II. Veszprémfajsz

Absztrakt

A Balaton-felvidék ÉK-i részén, Veszprémfajsztól nyugatra húzódik az a középső triász képződményekből felépülő, NyDNy–KÉK-i csapású vonulat, amelynek egyik tagja a Király-hegy. A vonulat szerkezetét alpi gyűrődések jellemzik, kö­zépső triász rétegsorát a Katrabócán mélyült Nemesvámos Nos–2 fúrás harántolta. A terület felszínre bukkanó legidő­sebb triász képződménye a veszprémfajszi Kálvária-hegyet alkotó, alsó anisusi Iszkahegyi Mészkő és a fedőjében tele­pü­lő Megyehegyi Dolomit karbonátrámpa kifejlődése. A Király-hegyet felépítő, medence kifejlődésű rétegsor jól réteg­zett, bitumenes, középső–felső anisusi Felsőörsi Mészkővel kezdődik, amelyet kisebb fejtőgödrök tárnak fel a hegy déli ré­szén. A fölötte települő felső anisusi, mészkő-betelepülésekkel tagolt vulkáni tufa (Vászolyi Formáció) alig feltárt, míg a ladin Buchensteini Formáció a hegy gerincén szálban nyomozható. A formáció alsó szakaszát gumós, kovás, tűzköves pa­dos mészkő alkotja, amelyet vörös, ammoniteszes mészkő vált fel a rétegsorban felfelé.

A veszprémfajszi Király-hegy a Balaton-felvidék régóta ismert ladin ősmaradvány-lelőhelyének, a nemesvámosi Kat­ra­bócának a közvetlen szomszédságában van. Rétegtani felépítésükben ugyanazok a középső triász képződmények vesz­nek részt, így a Király-hegyen is megtalálható az a felső ladin vörös mészkő („vámosi márvány”), amely a Katrabóca fel­hagyott kőfejtőiben a klasszikus ladin ammoniteszegyüttest szolgáltatta. Ennek ellenére a Király-hegy (régi nevén He­gyes­gyűr) ammoniteszeiről eddig nem történt említés a szakirodalomban. Az általunk végzett gyűjtések során igen gaz­dag felső ladin ammoniteszfauna került elő a Király-hegy vörös mészkövéből, amelyben a Katrabócán ismeretlen taxo­nok is előfordulnak, sőt új genuszokat és fajokat is sikerült kimutatni. A több száz ammoniteszpéldány közül 230 mi­nő­sült jó megtartásúnak és gyűjteményi megőrzésre méltónak. Részletesebb vizsgálatuk során a faunából 33 taxont tudtunk azo­nosítani. A korábban vizsgált lelőhelyekről is ismert ladin ammonoidea-genuszok (Megaphyllites, Epigymnites, Pro­ar­cestes, Monophyllites) előfordulása mellett jellemző a Protrachyceras és az Arpadites számos fajának tömeges megje­le­nése. Az Arpadites genusz két új faját ismertük fel. Jellemző és feltűnő az Argolites-példányok tömeges jelenléte, míg ez a nemzetség a közeli Katrabóca II. szelvényben mindössze szórványosan jelent meg. Három új genuszt (Pinterites, Para­nolcites, Katrabocaites) ismertünk fel és írtunk le, melyek közül a Katrabocaites új fajokat is tartalmaz. Az Argo­li­tes-fajok és -példányok tömeges fellépése figyelemre méltó, mert a nemzetség leggazdagabb előfordulását a lombardiai Esino Mészkőből jelezték a klasszikus és újabb tanulmányok. A karbonátplatform (intra-platform vagy peri-platform) kör­nyezetet kedvelő Argolitesek megjelenése a Király-hegy pelágikus jellegű, vörös mikrites mészkőösszletében tehát egy aktív, sekélytengeri karbonátplatform közelségére utalhat a késő ladinban, amit a földtani térképezési tapasztalatok is alátámasztanak.

A Király-hegyen létesített árkolás (6. gyűjtési pont) szelvényében két ammonoidea-zónát különítettünk el. Az Arche­laus Zónát (4. réteg) a zóna indexfajának jelenléte igazolja. A szelvény alsóbb rétegeit (5–12) a Margaritosum Zónába so­roltuk, részben az Argolites-fajok és az Arpadites dichotomus megjelenése, részben a Katrabóca II. szelvénnyel felismert analógiák alapján.