Ladin ammoniteszek a Balaton-felvidékről. I. Nemesvámos
Absztrakt
Nemesvámos (régi nevén Vámos) a Balaton-felvidék régóta ismert ladin ősmaradvány-lelőhelye, amely már a klasz- szikus „Balaton-monográfia” tanulmánysorozatában is szerepel (DIENER 1899, FRECH 1903). A falutól NyDNy-ra húzó- dó, Gyűrtető nevű gerinc földtani felépítését LACZKÓ (1911) írta le részletesen, és ábrázolta földtani szelvényén. A vonu- lat Katrabóca nevű D-i részén lévő felhagyott mészkőfejtők vörös mészkövéből (a „vámosi márványból”) hosszú faunalistát közölt. LÓCZY (1913) csak érintőlegesen említette a lelőhelyet, a terület földtani felépítését azonban olyan pontosan ábrázolta földtani térképén (LÓCZY 1920) – feltehetően Laczkó felvétele alapján –, hogy ahhoz a későbbi kutatások sem tudtak érdemi új ismereteket hozzátenni. Ezt követően a lelőhelyről újabb őslénytani adatokat csak a Balaton-felvidék legutóbbi földtani térképezéséhez kapcsolódó OTKA-program keretében megvalósult kutatások szolgáltattak (VÖRÖS 1998). Az elmúlt évek gyűjtései során újabb gazdag cephalopoda-, csiga- és kagylófauna került elő a vörös mészkőből (Buchensteini Formáció), amelynek vizsgálata pontosítja a ladin emelet biosztratigráfiai tagolását és korrelációját más alpi területek rétegsorával, továbbá adatokat szolgáltat az üledékképződési környezet jellegére is.
Nemesvámos és Veszprémfajsz környéke a Litéri-feltolódástól É-ra lévő pikkelyhez tartozik (1. ábra), ahol a közép- ső triász képződményekből felépülő Ny–K-i csapású vonulatot (Som-hegy, Gyűr-hegy, Király-hegy, veszprémfajszi Kál- vária-hegy) alpi gyűrt szerkezetek alkotják (2. ábra). A felszínre bukkanó legidősebb triász képződmény az alsó anisusi karbonátrámpán létrejött Iszkahegyi Mészkő. Fölötte az ugyancsak rámpán képződött Megyehegyi Dolomit következik, amelyet az északi pikkelyre általában jellemző, viszonylag kis vastagságú, bitumenes dolomit képvisel. A középső–felső anisusi emeletet a mélyebb medencében lerakódott Felsőörsi Mészkő alkotja, amelyet a Katrabócán mélyült Nemesvá- mos Nos–2 fúrás viszonylag jelentős vastagságban harántolt (3. ábra). Fölötte néhány méter vastag, mészkő-betelepülé- sekkel tagolt vulkáni tufa (Vászolyi Formáció), majd arra a ladin Buchensteini Formáció pados, kovás, tűzköves mészkő és fölötte a világosszürke, részben dolomitosodott Füredi Mészkő következik. Az erre települő sekélytengeri dolomit, a Gémhegyi Formáció alsó, Kádártai Dolomit Tagozata a karbonátplatform progradációját jelzi a karni elején (BUDAI & HAAS 1997, 2014; BUDAI et al. 1999b; BUDAI & VÖRÖS 2006).
A középső triász sorozatból álló vonulat egy ÉNy–DK-i csapású eltolódás mentén karni képződményekkel érintkezik Nemesvámos környékén (2. ábra). Balácapusztánál a Veszprémi Márga Formáció és a Gémhegyi Dolomit platformkar- bonátjának (Kádártai és Sédvölgyi Tagozat) összefogazódása figyelhető meg, míg Nemesvámos Ny-i részét (Gyűr-hegy) a karni emelet felső részét képviselő Sándorhegyi Formáció és Fődolomit alkotja.
A Katrabóca II. jelű szelvényt 1995–96-ban BUDAI T., CSILLAG G., DOSZTÁLY L., SZABÓ I. és VÖRÖS A. tárta fel, és gyűjtötte be az ősmaradványait rétegenként. A 10 méter hosszúságú szelvény 25 rétegének és faunájának rövid leírását VÖRÖS (1998) munkája tartalmazza. Az utóbbi években BERCSÉNYI M. és PINTÉR Zs. amatőr gyűjtők újra feltárták a lelőhelyet. Csapásirányban kiszélesítették az árkolást (7. ábra), és hatalmas mennyiségű ősmaradványt (elsősorban ammoniteszeket) gyűjtöttek a legdúsabban faunás rétegekből, megtartva a korábbi rétegszámozást (4. ábra). Az újonan gyűjtött ladin (longobárd) ammoniteszanyag mintegy 450 példányból áll; ebből 117 példány volt fajra meghatározható; közülük 68 példányt ábrázolunk ebben a dolgozatban (I. táblázat, I–XI. tábla). A 13. rétegen belül lencsésen megjelenő csiga–kagyló kokvína (5. ábra) a vázak tenger alatti átülepítésével és gyors cementációjával keletkezhetett. Ugyancsak üledékmozgásokra utal a 11. és 12. réteg szerkezete; az itt megjelenő, gazdag Arpadites-együttes nagy része töredékes, és a példányok kaotikusan helyezkednek el. A leggazdagabb faunát adó 9. rétegben a nagy méretű, vas–mangánoxiddal bevont Protrachycerasok rétegződéssel párhuzamos elrendeződése nyugodt, lassú, kondenzált üledékképződésre utal.
Az új gyűjtések jelentősen bővítették a katrabócai Ammonoidea-fauna rendszertani összetételét; az ebben a dolgo- zatban röviden ismertetett 23 taxon közül 9 új a helyi faunára nézve. Másrészt az új adatok lényegében alátámasztották a Katrabóca II. szelvény korábban kialakított biosztratigáfiai tagolását.
