Késő-pleisztocén (késő-glaciális) – holocén környezetváltozás Duna menti homokbuckák komplex vizsgálata alapján

Absztrakt

A Duna Budapest környéki mintegy 60 km hosszú szakaszán három deflációs homokbucka feltárásait
szedimentológiai, talajtani, xylotómiai és malakológiai vizsgálatokkal elemezték a szerzők, és az egyes rétegek korát
lumineszcens (IRSL,TL), valamint radiokarbon eljárásokkal határozták meg. A kutatás eredményeképpen sikerült
felvázolni e terület késő-glaciális–holocén fejlődéstörténetét és környezetváltozásainak sajátosságait, meghatározni a
júliusi középhőmérsékleteket. Az általánosítható eredmények közül kiemelésre érdemes a természetes homokmozgásoknak a fiatal driászra, boreális végére, és az atlanti szakasz második felére kijelölhető periódusai, a holocén
második felében pedig három antropogén eredetű deflációs szakasz. A felszínalakulás szempontjából fontos egy kb.
8000±300 éve lerakódott eolikus homokrétegen kialakult erdőtalaj (barnaföld) leírása, amely jelenlegi adataink szerint
regionális elterjedésűnek tűnik, és hosszabb-rövidebb ideig (3–7 ezer évig) a felszínt jelentette a Duna menti
homokterületeken.