Pleisztocén folyóvízi kavics a Villányi-hegységben

Kulcsszavak: pleisztocén, folyóvízi terasz, emelkedési ütem, OSL, post-IR IRSL, nehézásvány-vizsgálat

Absztrakt

A Villányi-hegységben eddigi ismereteink szerint a kainozoos képződményeket elsősorban késő-pliocén–kvarter szárazföldi üledékek, vörösagyagok és lösz képviselik. A villányi Templom-hegy siklóbevágásának közelmúltbeli letisztítása eddig ismeretlen kvarter képződményt tett hozzáférhetővé, amely fontos adalékot jelenthet a Villányi-hegység kainozoos fejlődéstörténetéhez. A cikk célja a mezozoos rétegekre települt fedőképződmények leírása, képződési körülményeinek, valamint korának meghatározása és ősföldrajzi viszonyainak felvázolása.
A kibillent alaphegységi rétegsorra homokbetelepüléses durva kavics, majd eróziós határral kavicszsinóros aleurit települ. A durva kavics a kőzetanyagok vizsgálata alapján a közvetlen közelből származik, a forráskőzetek nagy része azonosítható a Villányi-hegység északi részén található, főleg alaphegységi (Csukmai Formáció Templomhegyi Dolomit Tagozata, Mészhegyi Homokkő és Somssichhegyi Mészkő Formáció), kis részben fiatalabb kőzettípusokkal (üregkitöltő vörösagyag és kalcit). A kavicsba települő homok nehézásvány-összetétele a közvetlen fekü felső-triász Mészhegyi és Somssichhegyi Formációval rokonítható. Szintén rövid szállítási távolságra utal a kavicsok vegyes, gyenge-jó koptatottsága. A kavicsösszlet kora a környéken pleisztocén korú üregkitöltő kalcit és vörösagyag anyagú kavicsok alapján pleisztocénnél nem idősebb; a betelepülő homok OSL módszerrel meghatározott kora több mint 400
ezer év. A fentiek alapján a kavicsösszletet egy, a késő-pleisztocénnél korábban már létező vízfolyás üledékeként, folyóvízi teraszként értelmezhetjük. Ez a folyóvíz a mai Villány-pogányi-vízfolyás őse lehetett, amely a hegység északi előterében, annak lábánál haladva érinti az azonosított forráskőzeteket. A hegység lassú emelkedésével a vízfolyás bevágódott, a kavicstest szárazra került és erodálódott, kis, lapos völgy vágódott bele, majd töltődött ki a riss (MIS 6) során lejtőlösszel és felületi lemosással szállítódó homok-kavics méretű törmelékkel. A terület emelkedési üteme a fiatal negyedidőszakban legfeljebb ~0,05 mm/év lehetett. 

Hivatkozások

ADAMIEC, G. & AITKEN, M. J. 1998: Dose-rate conversion factors: update. — Ancient TL 16/2, 37–50.
BADA, G., GRENERCZY, GY., TÓTH, L., HORVÁTH, F., STEIN, S., CLOETINGH, S., WINDHOFFER, G., FODOR, L., PINTER, N. & FEJES, I. 2007: Motion of Adria and ongoing inversion of the Pannonian Basin: Seismicity, GPS velocities, and stress transfer. — In: STEIN, S. & MAZZOTTI, S. (eds): Continental Intraplate Earthquakes: Science, Hazard, and Policy Issues. Geological Society of America Special Paper 425, 243–262. http://dx.doi.org/10.1130/2007.2425(16)
BANAK, A. 2012: Rekonstrukcija klimatskih promjena u kasnom pleistocenu na temelju sedimentologije prapora te paleontološke i izotopne analize malakofaune (Baranja, istočna Hrvatska). (Reconstruction of Late Pleistocene climate change based on loess sedimentology, malacofaunal palaeontology and isotope analysis (Baranja, eastern Croatia).) — PhD Thesis, University of Zagreb, 155 p.
CSONTOS, L., MÁRTON, E., WÓRUM, G. & BENKOVICS, L. 2002: Geodynamics of SW-Pannonian inselbergs (Mecsek and Villany Mts, SW Hungary): Inferences from a complex structural analysis. — EGU Stephan Mueller Special Publication Series 3, 227–245. http://dx.doi.org/10.5194/smsps-3-227-2002
CHIKÁNG., MARSI I. & BUDAI T. 2005: Magyarország földtani térképe, Siklós (L-34-73) 1:100 000 térképlap. — Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest.
HERMANN M. 1957: A Mecsek hegység és pereme pannóniai homokjainak mikromineralógiai vizsgálata. — Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici 8, 23–29.
HORVÁTH, F. & CLOETHING, S. 1996: Stress-induced late-stage subsidence anomalies in the Pannonian basin. — Tectonophysics 266, 287– 300. http://dx.doi.org/10.1016/S0040-1951(96)00194-1
HUNTLEY, D. J. & BARIL, M. R. 1997: The K content of the K-feldspars being measured in optical dating or in thermoluminescence dating. — Ancient TL 15/1, 11-13.
KLEBB. 1968: A Mecsek-hegység déli előtere pannóniai képződményeinek üledékföldtani vizsgálata. — Földtani Közlöny 98/3–4, 335–359.
KORMOS T. 1917: A Villányi hegység preglaciális képződményei és faunájuk. — A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése 1916-ról, 99–415.
KOVAR, R., BRABEC, M., VITA, R. & BOCEK, R. 2009: Spring migration distances of some Central European amphibian species. — Amphibia-Reptilia 30, 367–378. http://dx.doi.org/10.1163/156853809788795236
KROLOPP E. 2000: Alsó-pleisztocén Mollusca-fauna a Villányi-hegységből. — Malakológiai Tájékoztató 18, 51–58.
LÓCZY L. ifj. 1912: A Villányi és Báni hegység geológiai viszonyai. — Földtani Közlöny 42, 672–695.
LÓCZY L. ifj. 1945: Igazgatói jelentés a Magyar Királyi Földtani Intézet 1943. évi működéséről. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1943/I, 1–45.
LOVÁSZ GY. & WEIN GY. 1974: Délkelet-Dunántúl geológiája és felszínfejlődése. — Baranya monográfia sorozat, Baranya Megyei Tanács, Baranya Megyei Levéltár kiadványa 215 p.
MURRAY, A. S. & WINTLE, A. G. 2000: Luminescence dating of quartz using an improved single-aliquot regenerative-dose protocol. — Radiation Measurements 32, 57–73. http://dx.doi.org/10.1016/s1350-4487(99)00253-x
MURRAY, A. S., SCHMIDT, E. D., STEVENS, T., BUYLAERT, J.-P., MARKOVIĆ, S. B., TSUKAMOTO, S. & FRECHEN, M. 2014: Dating Middle Pleistocene loess from Stari Slankamen (Vojvodina, Serbia) — Limitations imposed by the saturation behaviour of an elevated temperature IRSL signal. — Catena 117, 34–42. http://dx.doi.org/10.1016/j.catena.2013.06.029
NAGY E. & NAGY I. 1976: A Villányi-hegység triász képződményei. — Geologica Hungarica series Geologica 17, 111–228.
NOVOTHNY Á. & ÚJHÁZY K. 2000: A termo- és optikai lumineszcens kormeghatározás elméleti alapjai és gyakorlati kérdései a negyedidőszaki kutatásokban. — Földrajzi Értesítő 49/3–4, 165–187.
ŐSI, A., POZSGAI, E., BOTFALVAI, G., GÖTZ, A. E., PRONDVAI, E., MAKÁDI, L., HAJDU, ZS., CSENGŐDI, D., CZIRJÁK, G., SEBE, K. & SZENTESI, Z. 2013: First report of Triassic vertebrate assemblages from the Villány Hills (Southern Hungary). — Central European Geology 56/4, 297–335. http://dx.doi.org/10.1556/ceugeol.56.2013.4.2
PAZONYI P. 2009: A Kárpát-medence felső-pliocén és kvarter emlősfauna közösségeinek paleoökológiai vizsgálata. — Földtani Közlöny 139/3, 283–304.
PAZONYI P., MÉSZÁROS L., SZENTESI Z., GASPARIK M. & VIRÁG A. 2013: A Somssich-hegy 2-es lelőhely gerinces faunájának új kutatási eredményei. — In: BOSNAKOFF M., DULAI A., VÖRÖS A. & PÁLFY J. (szerk.): 16. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés, Orfű. Program, előadáskivonatok, kirándulásvezető. Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, 30–31.
PETRIK A. 2009: A villányi-hegységi mezozoos képződmények mikrotektonikai méréseinek értelmezése. — Földtani Közlöny 139/3, 217–236.
PIKIJA, M., ŠIKIĆ, K., SARKOTIĆ-ŠLAT, M. & MAGAŠ, N. 1995: Geologija hrvatskog dijela Baranje [Baranya horvátországi részének földtana]. — Proceedings of the First Croatian Geological Congress, Opatija, 18–21/10/1995, Zagreb, 447–451.
POZSGAI, E., JÓZSA, S., DUNKL, I., SEBE, K., THAMÓ-BOZSÓ, E., SAJÓ, I., DEZSŐ, J. & VON EYNATTEN, H. (in press): Provenance of the Upper Triassic siliciclastics of the Mecsek Mountains and Villány Hills (Pannonian Basin, Hungary): constraints to the Early Mesozoic paleogeography of the Tisza Megaunit. — International Journal of Earth Sciences. http://dx.doi.org/10.1007/s00531-016-1406-0
PRESCOTT, J. R. & HUTTON, J. T. 1994: Cosmic ray contribution to dose rates for luminescence and ESR dating: large depth and long-term time variations. — Radiation Measurements 23, 497–500. http://dx.doi.org/10.1016/1350-4487(94)90086-8
RAKUSZ GY. & STRAUSZ L. 1953: A Villányi-hegység földtana. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 41/2, 3–27.
RÁLISCHNÉ FELGENHAUER, E. 1985: Villányi-hegység, Villány, Templomhegyi siklóbevágás. — Magyarország geológiai alap szelvényei. Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest, 6 p.
ROBERTS, H. 2007: Assessing the effectiveness of the double-SAR protocol in isolating a luminescence signal dominated by quartz. — Radiation Measurements 42, 1627–1636. http://dx.doi.org/10.1016/j.radmeas.2007.09.010
SCHMIDT, E. D., MACHALETT, B., MARKOVIC, S. B., TSUKAMOTO, S. & FRECHEN, M. 2010: Luminescence chronology of the upper part of the Stari Slankamen loess sequence (Vojvodina, Serbia). — Quaternary Geochronology 5, 137–142. http://dx.doi.org/10.1016/j.quageo.2009.09.006
SEBE, K., PAZONYI, P., GASPARIK, M. & SZUJÓ, G. L. 2014: A Villányi-hegység emelkedéstörténete őslénytani adatok alapján. — 17. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés, Győr. Program, előadáskivonatok, kirándulásvezető. Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, 31–32.
SZABÓ P. 1957: A klasszikus villányi szelvény üledékföldtani újravizsgálata. — Szakdolgozat, ELTE, Budapest.
SZENTESI, Z. 2016: Urodeles from the Lower Pleistocene Somssich Hill 2 palaeovertebrate locality (Villány Hills, Hungary). — Földtani Közlöny 146/1, 37–46.
THIEL, C., BUYLAERT, J. P., MURRAY, A., TERHORST, B., HOFER, I., TSUKAMOTO, S. & FRECHEN, M. 2011: Luminescence dating of the Stratzing loess profile (Austria), — Testing the potential of an elevated temperature post-IR IRSL protocol — Quaternary International 234, 23–31. http://dx.doi.org/10.1016/j.quaint.2010.05.018
THOMASEN, K. J., MURRAY, A. S., JAIN, M. & BØTTER-JENSEN, L. 2008: Laboratory fading rates of various luminescence signals from feldspar-rich sediment extracts. — Radiation Measurements 43, 1474–1486. http://dx.doi.org/10.1016/j.radmeas.2008.06.002
TIMÁR, G., BISZAK, S., SZÉKELY, B. & MOLNÁR, G. 2011: Digitized Maps of the Habsburg Military Surveys: Overview of the Project of ARCANUM Ltd. (Hungary). — In: JOBST, M. (ed.): Preservation in digital cartography. Lecture Notes in Geoinformation and Cartography, Springer, Berlin-Heidelberg, 273–283. http://dx.doi.org/10.1007/978-3-642-12733-5_14
ÚJVÁRI, G., MOLNÁR, M., NOVOTHNY, Á., PÁLL-GERGELY, B., KOVÁCS, J. & VÁRHEGYI, A. 2014: AMS 14C and OSL/IRSL dating of the Dunaszekcső loess sequence (Hungary): chronology for 20 to 150 ka and implications for establishing reliable age-depth models for the last 40 ka. — Quaternary Science Reviews 106, 140–154. http://dx.doi.org/10.1016/j.quascirev.2014.06.009
VADÁSZ E. 1960: Magyarország földtana. — Akadémiai Kiadó, Budapest, 646 p.
VÖRÖS A. 1990: Villányi-hegység, Villány, Templom-hegy, felső kőfejtő. — Magyarország geológiai alapszelvényei, Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest, 6 p.
VÖRÖS A. 2010: A villányi mezozoos rétegsor: visszatekintés új nézőpontból. — Földtani Közlöny 140/1, 3–30.
WINTLE, A. G. & MURRAY, A. S. 2006: A review of quartz optically stimulated luminescence characteristics and their relevance in singlealiquot regeneration dating protocols. — Radiation Measurements 41/4, 369–391. http://dx.doi.org/10.1016/j.radmeas.2005.11.001
Megjelent
2017-03-13
Rovat
Értekezés