Diszparitás, diverzitás és méretváltozás a toarci Spiriferinidáknál (alsó jura, Brachiopoda) a Tethys legnyugatabbi területein
Absztrakt
Az Ibériai-masszívumot körülvevő spanyol és portugál medencék Spiriferinida-szukcessziója világviszonylatban is a csoport egyik legteljesebb és legjobban ismert fosszilis rekordját jelenti. Annak ellenére, hogy a csoporton belüli faji diverzitás alacsony, az Ibériai-masszívumot körülvevő medencékből a paleozoikum utáni fontosabb morfotípusok is mertek. Ilyen módon ezek az alakok közvetlenül a kora toarci tömeges kihalási esemény előtt „az elveszett Éden” utolsó képviselőinek tekinthetők. A brachiopodák morfológiai és testméretváltozásait a tömeges kihalás idejének megfeleltethető késő pliensbachi – kora toarci során a Liospiriferina-nemzetség réteg szerint gyűjtött maradványain vizsgáltuk. A cél a morfológiai változások vizsgálata volt az adott időszakra jellemző hipertermális esemény tükrében. A példányok az Ibériai-hegység két szelvényéből származnak. Az eredmények azt mutatják, hogy a csoport diverzitásának kezdeti hanyatlása és a korai méretcsökkenés a toarci elején bekövetkezett első komolyabb felmelegedési epizóddal állítható párhuzamba. A nemzetség utolsó képviselőinél megjelenő nagy méretű formák pedig feltehetően a tengervíz rövid ideig tartó, de erős lehűlésével kapcsolatosak. Ez a lehűlés két jelentős felmelegedési szakasz közé ékelődött, és ez lehetett a Spiriferinida-klád kihalásának kiváltó oka.