Szarmata és pannóniai puhatestű faunák különleges helyi sorrendje Pécs-Danitzpusztáról

Absztrakt

A pannóniai puhatestűek közel két évszázados kutatása során kiderült, hogy a különböző faunák földrajzi elterjedése szabályos mintázatot mutat. Mivel a Pannon-tó medre oldalirányban épülő üledékcsomagokkal töltődött fel, a medencének a behordástól távoli részén kondenzált üledékképződés folyt, a peremektől a medence közepe felé pedig egyre fiatalabb sekélyvízi üledékek rakódtak le. A medencéből kiemelkedő aljzati magaslatok környékén, amennyiben ezek üledék forrásként szolgáltak, megtörik ez a szabályos trend. A késő miocén korai szakaszában a Mecsek is ilyen kiemelkedés volt. A Pécs-Danitzpusztán feltárt 200 méter vastag szarmata–pannóniai rétegsor képződését a helyi szerkezeti és üledék kép ződési viszonyok időben úgy alakították, hogy a különböző puhatestű faunák egyedi, másutt eddig nem tapasztalt sorrendben követik egymást.

A rétegsor alján található szarmata tengeri faunát egy édesvízi vagy oligohalin (alacsony sótartalmat elviselő) együttes követi, amely a mikrofauna alapján még szintén szarmata korú. Bár a kövületek megtartási állapota nem teszi lehetővé biztos következtetések levonását, úgy tűnik, hogy az együttes fajai – elsősorban a tüdőscsigák – a legidősebb pannóniai fauna őseit képviselik.

A következő ősmaradvány-tartalmú rétegekben egy „törpe” faunát találunk: a kis méretű, de változékony, „szarmata típusú” szívkagylók tömege sok helyről ismerős a Pannon-medencében a szarmata–pannóniai határ közeléből. Ezeknek a kagylóknak az alapos taxonómiai vizsgálata a jövő feladata; minden bizonnyal megtalálhatók köztük a jól ismert szarmata és pannóniai formákat összekötő, mindeddig ismeretlen formák.
A rétegsor következő, jelentős részét a Pannon-medence déli felében nagy elterjedést mutató „fehér márgák” teszik ki. Ezek a Pannon-tó szublitorális és profundális zónájában halmozódtak fel, faunájuk alapján pedig két egységre bonthatók ugyanúgy, mint Horvátországban vagy Szerbiában: a Lymnocardium praeponticum Zónára (vagy Radix croatica Zónára), melynek becsült kora 11,6–11,4 millió év, és a Congeria banatica Zónára, amely 11,4 és 9,7 millió év között képződött a Pannon-medencében.
A fehér márga lerakódása azonban Pécs-Danitzpusztán ennél hamarabb véget ért. Kőzetliszt ülepedése váltotta fel, amelynek gazdag szublitorális puhatestű faunája a Lymnocardium schedelianum Zónába tartozik; korát 10,5–10,2 millió évre tehetjük. Ez a fauna gyakori a Bécsi-medencében, a Dél-Bánságban és a Pannon-medence egyéb peremi területein, de sehol nem találták meg a fehér márgák fedőjében. Horvátországban és Szerbiában a mélyvízi márgák képződése ebben az időben is zajlott és tovább folytatódott.
A pécs-danitzpusztai rétegsort végül egy vastag, limonitos homoktest fedi. A homokból kagylók és csigák lenyomatai és kőbelei kerültek elő. A fauna tipikus sekélyvízi, litorális környezetre utal, rétegtanilag a Lymnocardium conjungens Zóna felső részébe tartozik, kora 10,2–10,0 millió évre becsülhető. Hasonló faunák ismertek Burgenlandból, Szerbiából, a Partiumból, de ezeken a helyeken soha nem a L. schedelianum Zóna közvetlen fedőjéből, mint Danitzpusztán.
Pécs-Danitzpusztán tehát olyan faunák egymáshoz való rétegtani viszonyát lehet tanulmányozni, amelyek eddig nem voltak megfigyelhetők egyetlen szukcesszióban vagy akár egymáshoz nagyon közeli földrajzi pozícióban sem.