Az esztergomi Strázsa-hegy és a Sátorkőpusztai-barlang fejlődéstörténete

Absztrakt

A barlangot magába foglaló Strázsa-hegy triász Dachsteini Mészkövében már a kréta időszakban
kialakulhattak kisebb üregek, melyek vörös cseppkőképződményekkel töltődtek ki. Ennek lepusztult
anyaga a barlang legfelső szintjében egy nyitott törésvonal mentén fellelhető. Az eocén folyamán újabb
karsztosodási fázis során újabb üregek keletkeztek, melyek a középső-eocén transzgresszió során töltődtek ki a Tokodi Formáció kvarchomokkövével, vele párhuzamosan (tengeri eredetű?) kalciterekkel.
Feltehetően az eocén végi, illetve a miocén közepén lezajlott vulkáni működés során alakult ki a barlang
alsó szintjén található ún. boxwork repedés- és az azokat kitöltő kalcittelér rendszer, majd egy későbbi
fázis során azokat metsző pirit-kalcit-barit erek. A boxwork zónájában omlással kialakult Benedek Endre-termét konzekvencia üregként foghatjuk fel. Ezt a későbbiekben oligocén üledékek behalmozott anyaga
töltötte fel, melyen cseppkő és dolomit anyagú kérgek rétegei rakódtak le. Ezt követte a teremben ismert
borsókő kiválás, majd az azokat bevonó gipszkérgek kialakulása. A feltehetően a közeli terem szintjében
elhelyezkedő langyos karsztvíz párolgása során a feláramló pára oldhatta ki a felső szint áramlási
csatorna- és gömbfülkerendszerét a pleisztocén hidegebb időszakában, borsókő- és gipszkiválással
megszakítva, két fázisban, kondenzvíz korrózióval. A kioldott anyag egy része az alsóbb szintek cseppkő
jellegű oszlopainak keletkezésében játszott szerepet.