A telkibányai Cser-hegy–Ó-Gönc riolit-perlit vonulat fáciesgenetikai és paleovulkáni rekonstrukciója

Absztrakt

A hazai savanyú lávakőzet-sorozatok egységes szempontok alapján történő genetikai szöveti és geokémiai tagolása,
értelmezett rendszerezése az 1970-es évek térképezési-nyersanyagkutatási munkái keretében nem vált teljessé. A
savanyú vulkanitokra a Tokaji-hegység földtani térképezésekor kidolgozott genetikai rendszer több problémát nyitva
hagyott, amelyek közül legfontosabb a gyakran 100 méter vastagságot meghaladó perlit-riolit kőzetasszociáció szövettípusainak genetikus értelmezése. A kérdések tisztázása egy új, a hazai és a nemzetközi szakirodalmi ismereteket ötvöző
vulkanológiai modell kialakítását igényelte. A modell segítségével a savanyú vulkáni testek fáciesei — alapvető szöveti
jellegeik alapján — elhelyezhetők a kitörések időskáláján. Vizsgálataink egyik modellterülete a Tokaji-hegység ÉNyi
részén, a telkibányai Ósva-völgyet É felől keretező hegysor. Fáciestani változatossága miatt e terület a szarmata korszak
explóziós vulkáni szakaszát követő, döntően lávakőzeteket szolgáltató savanyú vulkanitok (Szerencsi Riolittufa
Formáció Kishutai és Pálházai Tagozat) klasszikus, régóta vizsgált előfordulása. A kismennyiségű maradékolvadékot
megcsapoló vulkáni ciklus egy riolit lávaárszerkezet létrejöttével indult (Kőgát), amelyet intenzív dómtevékenység
(Cser-hegy, Ó-Gönc, Ork-hegyek) követett. A testeken belüli szöveti övezetesség a helyfoglaláshoz kapcsolódó
mechanikai igénybevétel, a hűlési ráta, a nyomásviszonyok, és a könnyenilló tartalom eredőinek függvényében alakult ki.
A testek felszínhez közeli részei a gyors lehűlés eredményekét üvegesen dermedtek meg, a peremek intenzív
horzsásodása, breccsásodása mellett. A belső részek felé emelkedő hőmérséklet devitrifikációt, alapanyag
krisztallizációt okozva hozta létre a riolit szöveti változatait. A hőkiáramlás irányait befolyásoló morfológiai
különbségek miatt a meredek dómok bázis részein a szöveti zónák szubhorizontális, míg a lapultabb lávaárak esetében
szubvertikális elrendeződése alakult ki. Az elsődleges formák, az üveges és kristályos fáciesek eltérő mechanikai
szilárdsága a mai eróziós formakincset is értelmezhetővé teszik.