Törésrendszerekhez kapcsolódó paleofluidum-migráció az Óbányai-völgyben (Keleti-Mecsek)

Absztrakt

Az elmúlt két évtizedben a Mecsek-hegység területén több triász és jura képződményben azonosítottak szénhidro­gén-tartalmú paleofluidum-migrációra utaló nyomokat. Jelen tanulmány a legkeletebbi ismert előfordulást vizsgálja, ame­lyet a részben cementált törésrendszerek képviselnek az Óbányai-völgyben. Célunk ezen törésrendszerek kialakulási körülményeinek rekonstrukciója volt. Klasszikus szerkezetföldtani módszereket alkalmazva megkíséreltük azonosítani a repedésrendszert kialakító szerkezetfejlődési eseményeket. Eredményeink alapján két deformációs fázist azonosítot­tunk: a) egy redőképződést és b) egy ezt követő, balos eltolódást. A völgyben megfigyelt redőhöz kapcsolódó kőzetrések és vetők elméleti irányait meghatároztuk, majd ezeket összevetettük a terepi orientációs adatokkal. Elemzé­se­ink alapján több, a redőződéshez kapcsolódó törési irányt, kalciteret és vetőbreccsát azonosítottunk. Hat érgeneráció fluidumzár­vány-petrográfiai vizsgálata vizes és szénhidrogén-tartalmú fluidumzárványok jelenlétét igazolta. Eredmé­nye­ink arra utal­nak, hogy a szénhidrogén-tartalmú fluidummigráció a redőződéshez kapcsolódó négy elméleti törési sík egyikéhez kap­csolható. Noha a fluidumzárványok csupán korlátozott információt nyújtanak a fluidummigráció hőmér­sék­leti vi­szo­nyairól, több érszöveti sajátosság arra utal, hogy a törésrendszer fejlődése során a képződményben idősza­ko­san meg­emel­kedett fluidumnyomás uralkodott.