A Tiszai-egység aljzati karbonátjainak késő neogén – kvarter kitakaródása őslénytani adatok alapján a Villányi-hegységben

Absztrakt

A Pannon-medence miocén végétől máig tartó inverziója többek között területileg eltérő függőleges mozgásokban nyil­vánul meg, emelkedési ütemek azonban leginkább csak a medence északnyugati részéről ismertek. Jelen munkában a Villányi-hegység őskarsztos üregeiben található késő pliocén – kvarter gerincesegyütteseket vizsgáltuk, hogy képet kap­junk a hegység pannóniai üledékek alól való kitakaródásáról és a neotektonikus emelkedés üteméről. A rétegzetlen, részben valószínűleg légi szállítás útján érkezett, gerincesmaradványokban dús üregkitöltések az egykori erózióbázis fö­lött halmozódtak fel. Megjelenésük azt mutatja, hogy az adott ponton a mezozoos alaphegység már felszínen, üledékes fedő nélkül volt. A viszonylag pontosan korolható ősmaradvány-együttesek magassági eloszlása alapján az első lelőhely kialakulásának idejére, 3,5 millió évvel ezelőttre a hegységről már közel a mai állapotig lepusztultak a pannon-tavi üledé­kek. A 3,5 millió évtől máig tartó időszakban a hegység fő vonulatának emelkedési üteme legfeljebb 35 m/Ma lehetett, míg a Beremendi-rögé legfeljebb ~15 m/Ma. Ezt megelőzően, a késő miocén – kora pliocén (~6–3,5 Ma) során a kitaka­ró­dás üteme a hegység fő tömbjében legalább 76–92 m/Ma körülire becsülhető, és biztosan meghaladta a 12 m/Ma-et. A Beremendi-blokkban ezek az értékek legalább 97–111 m/Ma és 37 m/Ma lehettek, de nagyobb bizonytalansággal, mert ez a rög akár süllyedhetett is valamennyit a vizsgált időszakban. Az emelkedési ütemek pliocén–kvarter csökkenésének fő oka a Dráva-vető pliocénben kezdődő transzpressziós működése lehet, ami felveszi az Adria és Európa közeledése ál­tal okozott deformáció jelentős részét a tágabb területen. Emellett litoszféraléptékű folyamatok is közrejátszhatnak. Az ős­maradvány-együtteseket tartalmazó hasadékok legtöbbje nem közvetlen tektonikai hatásra jött létre, így a korábbi fel­ve­tésekkel ellentétben a feszültségviszonyok rekonstruálására nem használhatók. A tanulmány bemutatja, hogy a nem az erózióbázis szintjében keletkezett karsztos üregek is használhatók emelkedési ütemek behatárolására.