Visegrád pusztulása a török hódoltság előtt – az 1541-es földrengés történeti és archeoszeizmológiai nézőpontból

Absztrakt

A Duna-kanyar lett volna a helyszíne a tervezett nagymarosi duzzasztógátnak, a Bős-nagymarosi vízerőműrendszer legalsó tagjának. A gátat az 1970-es években tervezték, olyan stabilra, hogy ellenálljon VI-os intenzitású földrengéseknek. Magyarországon eddig még nem alkalmazott eljárással történeti följegyzéseket, fényképeket és rajzokat, valamint régészeti ásatások adatait sorakoztatjuk fel annak igazolására, hogy 1541. augusztus 21-én egy IX-es intenzitású rengés pusztította el Visegrádot. Bizonyítékaink között van a Salamon-tornyot kettévágó hasadék és a királyi palota szomszédságában egykor állt ferences kolostor maradványain felismerhető deformációs jelenségek. A Salamon-toronyról a 19. század végén készült rajzok és fényképek hűen dokumentálják a 16. századi földrengéskárokat. A pontos datáláshoz a rengés során tönkrement ferences kolostor – régészeti ásatásokkal megtámogatott – története szolgáltat adalékokat. A királyi palotára és a kolostorra vonatkozó történeti dokumentáció elemzésével megállapítottuk, hogy Visegrád katasztrófájáért az a rengés lehetett felelős, amelyet 1541. augusztus 21-én , Pesten élt át Bornemisza Péter, későbbi  lutheránus püspök. Visegrádot 1544-ben elfoglalta a török, ezáltal megszűnt stratégiai jelentősége; az elromlott épületeket és a várost nem építették újjá. Kritikus létesítmények tervezésénél elengedhetetlen feltétel a környezet történeti szeizmológiai és archeoszeizmológiai vizsgálata.