A mesterséges intelligencia lehetséges alkalmazása az egyetemi jóllét fejlesztésében
Absztrakt
CÉLKITŰZÉS: A szervezeti és egyéni jóllét jelentőségének felismerésével a felsőoktatási intézmények megpróbálják megérteni és előmozdítani a jóllétet az egyetemi környezetben. A jóllét sokrétűsége, értelmezése és a felsőoktatásban való helye és alkalmazhatósága azonban még nem teljesen tisztázott. Célunk annak feltárása, hogy a mesterséges intelligencia milyen mértékben tudná támogatni az ezzel kapcsolatos tudományos kutatásokat és szervezetfejlesztést.
TELJESÍTÉS: Egy feltáró kísérletet végeztünk a ChatGPT 4.0 verziójával, amely lehetővé tette a Bing keresőmotor használatát. Összesen három kérdést (és egy tisztázó kérdést) tettünk fel angol nyelven 2023. október 5-én. Egyrészt arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen tudással rendelkezik a mesterséges intelligencia (MI) az elmúlt évek átfogó jóllét kutatásainak tekintetében, vagyis tudományos célra alkalmazható-e az általa adott információ. Másrészt arra kerestük a választ, hogy erre a tudásra építve képes-e szervezeti és egyéni szinten a jóllét fejlesztésére vonatkozó tanácsokat adni. A javaslatok között szerepeltek mentálhigiénés szolgáltatások kialakítására, támogató környezet létrehozására, rugalmas tanulmányi irányelvekre, fizikai egészségre vonatkozó kezdeményezések és a személyes jóllét fejlesztésére vonatkozó tanácsok.
KÖVETKEZTETÉSEK: Az eredmények alapján a ChatGPT 4.0 hasznos kiindulópontot és inspirációt nyújthat a jólléti kutatások és a szervezetfejlesztési kezdeményezések terén, bár az így kapott válaszok minősége korlátozott a tudományos hitelesség és a valós források tekintetében. A mesterséges intelligencia alkalmazása elsődleges betekintést és inspirációt nyújthat a felsőoktatásban dolgozók és a felsőoktatás színvonalát fejlesztők számára, miközben támogatja a jólléti programok kialakítását és finomítását a felsőoktatási intézményekben.
Hivatkozások
Bech, P., Olsen, L. R., Kjoller, M., & Rasmussen, N. K. (2003). Measuring well‐being rather than the absence of dis-tress symptoms: a comparison of the SF‐36 Mental Health subscale and the WHO‐Five well‐being scale. In-ternational journal of methods in psychiatric research, 12(2), 85–91.
Crisp, R. (2011). Wellbeing. The Stanford Encyclopaedia of Philosophy. Zalta, E. N. (ed.). http://plato.stanford.edu/entries/well-being/
Danna, K.; Griffin, R. W. (1999). Health and Wellbeing in the Workplace: A Review and Synthesis of the Literature. Journal of Management, 25(3), 357–384
Dajnoki, Krisztina, Kőmíves, Péter Miklós, N., Szabados, Éva, Bácsné. (2020). Factors influencing well-being at work. Hadtudomány. 30, 183–197, 10.17047/Hadtud.2020.30.E.183.
Diener, E.; Suh E.; Lucas R. E.; Smith H. (1999). Subjective well-being: Three decades of progress. Psychological Bulletin, 125, 276–302.
Moher, D., Stewart, L., & Shekelle, P. (2016). Implementing PRISMA-P: recommendations for prospective authors. Systematic reviews, 5, 1-2.
Shimmack, U. (2006). Internal and External Determinants of Subjective Well-being: Review and Policy Implications. Yew-Kwang Ng, Lok sang Ho (eds): Happiness and Public Policy. Palgrave Macmillan, England. 67−88.
Warr, P. (2007). Work, happiness and unhappiness. Lawrence Erlbaum Associates Publishers, New Jersey.
