Szén-dioxid tárolással kapcsolatos „ásványvagyon” nyilvántartás nemzetközi rendszereinek áttekintése

  • György Falus Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, Geokémiai és Laboratóriumi Főosztály, e-mail: falus.gyorgy@mfgi.hu
  • Ágnes Szamosfalvi Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, Geokémiai és Laboratóriumi Főosztály
Kulcsszavak: szén-dioxid leválasztás és geológiai tárolás, nyilvántartási rendszer, klímaváltozás

Absztrakt

A szén-dioxid elhelyezéssel kapcsolatos „ásványvagyon”-nyilvántartási igények új keletűek, hiszen a szén-dioxid geológiai tárolásának ipari alkalmazása csak az elmúlt évtizedekben, a klímaváltozás elleni küzdelem egyik lehetséges eszközeként vált közismertté. Jelentősége, Norvégia kivételével Európában és a világban csak 2007 után nőtt meg olyan mértékben hogy az ásványvagyon-gazdálkodásért felelős intézményekben a potenciális tárolók standardizált nyilvántartásával kapcsolatos igény egyáltalán felmerüljön.
Az ipari tevékenységből származó szén-dioxid leválasztása és geológiai tárolása (Carbon capture and geological storage — CCS) egy dinamikusan fejlődő iparág világszerte. Bár az elmúlt 4–5 évben a kezdeti éllovas Európában jelentősen visszaesett a CCS-technológia alkalmazásának elterjedése — amely elsősorban a gazdasági válsággal és az alacsony szén-dioxid árakkal függ össze — az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Kínában robbanásszerű a technológia fejlődése. Éppen ennek a gyors változásnak köszönhetően jelentősen megnőtt az igény a potenciális tárolók, mint ásványvagyonelemek szabványosított nyilvántartására.
Ezt az igényt felismerve számos nemzetközi és nemzeti szervezet készített a potenciális szén-dioxid-tárolók nyilvántartásával kapcsolatos javaslatot. Ezek a nyilvántartási rendszerek — a technológia és a földtani közeg hasonlósága, illetve azonossága miatt — nagyban építenek a már évtizedek óta alkalmazott — elsősorban szénhidrogénekre kidolgozott — nyilvántartási rendszerekre. Sok fogalom azonban, a szén-dioxid geológiai tárolásának sajátosságai miatt nem, vagy csak nehezen alkalmazható. A következőkben bemutatjuk az elmúlt években kidolgozott nyilvántartási rendszereket, különös hangsúlyt fektetve a jelenlegi legmodernebb, legátfogóbb, az SPE (Society of Petroleum Engineers) által kidolgozott nyilvántartási rendszerre. Végezetül megvizsgáljuk, hogy a hazai potenciális szén-dioxid-tárolók besorolhatók-e az SPE által javasolt rendszerbe. Megjegyzendő, hogy 2015-ben az Ásványvagyon Osztályozás Szakértői Csoportjának (UNFC-United Nations Framework Classification) megjelent egy javaslatcsomagja a „felszín alatti besajtolási projektek” osztályozására (Draft Specifications for the Application of UNFC-2009 to Injection Projects for the Purpose of Geological Storage), azonban a javaslat véglegesítése még nem zárult le, ezért jelen publikációban nem kerül bemutatásra.

Megjelent
2016-06-01
Rovat
Értekezés