A Budai-hegység felső-triász medence kifejlődésű dolomitjainak conodonta biosztratigráfiája

Absztrakt

A Budai-hegység földtani megismerésének sarkalatos pontja a medence kifejlődésű dolomitok nagy pontosságú korbesorolása, melyet a korábban előkerült fosszíliák minősége és mennyisége nem, vagy csak ritkán tett lehetővé. A közelmúltban conodonta vizsgálati célzattal mintákat vettünk a hegység északi (hármashatár-hegyi) és déli (irhás-árok–
sas-hegyi) vonulatának tűzköves és tűzkőmentes dolomitjaiból. A kőzetpéldányok híg ecetsavas kezelése nyomán előkerült gazdag conodonta fauna alkalmas volt a Mátyáshegyi Formáció Sashegyi Dolomit Tagozatának a korábbinál jóval pontosabb és részletesebb biosztratigráfiai tagolására. Az északi vonulat képződményei a noriba sorolhatók. A kőzetek korát illetően a vonulaton belül három területi egység különíthető el. A Gugger-hegy és a Felső-Kecske-hegy feltárásai kivétel nélkül kora-nori korúak. A vonulat ÉK-i szegélyén, a Hármashatár-hegy lejtőjétől a Mátyás-hegyig alsó- és középső-nori kibukkanások váltakoznak. A Hármashatár-hegy tetejéről vett minták késő-nori korúnak bizonyultak. A déli vonulatban kelet felé történő fiatalodás figyelhető meg. A budaörsi Tüske utcától az Irhás-árkon át a Rácz Aladár utcáig késő-karni–középső-nori korú conodonták kerültek elő. A Farkasréti temető környezetének mintái ismét a késő-karniba, míg a keletebbre található Sas-hegy mintái a kora-noriba sorolhatók. A Gellért-hegy DK-i végének conodontái késő-nori kort jeleznek. A Budai-hegység conodonta vizsgálatainak eredményei immár konkrét adatokkal is alátámasztják a Mátyáshegyi Formáció és a Csővári Formáció egykorúságát. A fauna részletes elemzése a késő-triász conodonta evolúciós események és a felső-triász zonáció még fennálló problémáinak megoldásához is hozzájárulhat.