A poszteruptív felszínfejlődés néhány sajátos formája a Hargita vulkáni vonulatában

Absztrakt

A belső-kárpáti vulkáni vonulat záró, egyben legfiatalabb tagja, a Hargita két nagy geomorfológiai
egységre tagolódik: a magasabb felszínű vulkáni kúpokra, valamint a nyugati oldal meghosszabbításában
található alacsonyabb, kúplábi vulkáni platóra (Hargita-fennsík). Míg a kúpok szintjén a tömör vulkáni kőzetek (főként andezit) vannak túlsúlyban, a platót többnyire vulkanoklasztit építi fel. Ezen kőzetek - eltérő
fizikai és kémiai tulajdonságaiknál fogva - különbözőképpen befolyásolják a külső erők felszínformálását.
Ennélfogva mindkét szerkezeti egységre sajátos formakincs és geomorfológiai folyamatok jellemzőek.
A vulkáni felszín lepusztulásának szakaszait mindenekelőtt két dél-hargitai tűzhányón, a Piliskén és
Csornádon tanulmányoztuk. Munkánkban az újabb kőzettani és koradatok felhasználásával, valamint
saját geomorfológiai megfigyeléseink alapján rámutatunk néhány sajátos felszínfejlődési vonásra,
különös tekintettel a folyóvízi domborzatra.