A budapesti 4-es metróvonal létesítéséhez kapcsolódó felszín alatti vizeket megfigyelő monitoring és riasztási rendszer

Absztrakt

A szerzők a budapesti 4-es metró építéséhez kapcsolódó működő felszín alatti vizeket megfigyelő monitoring- és
riasztási rendszer matematikai és logikai modelljét mutatják be. A monitoringhálózat számos vízszint- (potenciometrikus szint), hőmérséklet- és áramlásmérési pontból áll, melyekben automata adatgyűjtők mérik és továbbítják egy
adatbázis felé az adatokat, ahol azok idősorként rögzülnek. Ezeket az idősorokat egy olyan automata monitoring riasztási
rendszer kezeli valós időben, amely észleli és kiszűri az építési munkálatokhoz kapcsolódó esetleges mesterséges hatásokat.
Több más szándék mellett ez a rendszer két fő célt szolgál; az egyik, hogy segítsen megőrizni a metró vonalához
közeli épületek állapotát, a másik, hogy budapesti termálvízrendszer érintetlen maradjon. A hévízrendszer megóvása
különösen fontos, tekintettel annak magas környezeti és gazdasági értékére.
A riasztási rendszer lényege, hogy feltételezett mesterséges hatás észlelése során jelzést ad. A riasztási szisztéma az
adott mérési pontok eddig megfigyelt idősoraitól függ. A budapesti felszín alatti vizekre a Duna vízállása (annak
távolhatásán belül) jelentős befolyással bír, és a felszín alatti áramlások is szoros kapcsolatban vannak a folyó
vízjárásával, jelentős vízszintingadozást okozva ezáltal több mérési pontnál, amely viszont elfedhet néhány, az
építkezéssel összefüggésbe hozható eseményt. Azért, hogy elkerüljük azt, hogy természetes fluktuáció okozzon
riasztást, illetve elfedje a mesterséges hatásokat, bizonyos számításokra, illetve referencia idősorokra van szükség. A
számítások új idősorokat hoznak létre, melyek mentesek ezektől az ismert természetes változásoktól és a mért adatok
mellett az észlelések alapját képezik. A változások mértékétől és hosszától függően különböző riasztási szintek (első-,
másod-, illetve harmadfokú) lépnek életbe.