A villányi-hegységi mezozoos képződmények mikrotektonikai méréseinek értelmezése

Absztrakt

Egy OTKA projekt keretében komplex vizsgálat folyik a Tiszai szerkezeti egység átfogó ősföldrajzi rekonstrukciójának elkészítésére. Ehhez a kutatáshoz kapcsolódtam a Villányi-hegység területén végzett mikrotektonikai mérésekkel. Célként jelöltem meg a szerkezetalakulási fázisok lehatárolását, és ezek relatív, majd a kutatás további fázisában
numerikus korbesorolását is. Fontos kérdés volt, hogy a felállított szerkezetalakulási események mennyire korrelálhatók
a regionális földtani folyamatokkal. Különböző szerkezetföldtani szoftverek által készült sztereografikus vetületekkel,
ábrákkal, modellekkel elemeztem a terület tektonikai viszonyait. A tanulmány a vizsgált 7 villányi kőfejtő szerkezeti
elemeinek leírása mellett, a hozzájuk tartozó feszültségtereket is bemutatja. A kőfejtőkben több mint 600 vetőkarc, 500
litoklázis, különböző képlékeny deformációs elem (redők, flexurák), valamint sztilolit adatait rögzítettem. A felvett
adatok alapján igyekeztem az adott bánya szerkezeti, paleotektonikai jellegeit meghatározni. A kutatás első részének
összefoglalásaként megállapítható, hogy a Villányi-hegységben alapvetően a rövidüléses, transzpressziós erőterek voltak a meghatározóak. Húzásos jellegű tenzortér a Szobrosbányában és Beremenden jelentkezett, amely kapcsolatban
állhat a kora-miocén medencefelnyílásokkal. A vizsgált szerkezeti elemek, redők, litoklázisok jól illeszkednek a terület
feszültségtereihez. A kőfejtőkben végzett mérések alapján 6 szerkezetalakulási fázis került lehatárolásra. A késő-kréta
rövidüléses deformációja alakította ki a Villányi-hegység pikkelyeit, valamint nagy amplitúdójú redőit. Ezt követően
pull-apart típusú medenceképződés zajlott egészen a középső-miocénig, ÉK–DNy-i húzóerők hatására. A középsőmiocénre egy látszólagos feszültségtér-rotáció eredményeként tovább folytatódott a medenceképződés, de ezt már É–D-i
húzóerők határozták meg. Az inverziós szakasz a késő-miocénben kezdődött el a Villányi-hegységben. Kezdetben É–D-i
transzpresszió, majd a pliocéntől napjainkig ÉK–DNy-i transzpresszió szabta meg a terület tektonikai képét. A rövidüléses, transzpressziós erők a villányi pikkelyeződés felújulását, transzpressziós medencék kialakulását, és a korábban
kialakult törésrendszerek reaktiválódását eredményezték. A K–Ny-i rövidüléses deformáció csak a Harsány-hegyi
kőfejtőben bizonyítható. Kialakulása egy lokális blokkrotáció következménye. A késő-miocén É–D-i transzpresszióját,
a pliocéntől ÉK–DNy-i transzpresszió, majd egy K–Ny-i kompresszió váltotta fel, vagyis az óramutató járásával
megegyező feszültségtér-rotáció úgy tűnik, hogy nemcsak regionálisan, hanem lokálisan a Villányi-hegységben is megfigyelhető.