A Reiflingi esemény hatása az Északi-Mészkőalpok és az Aggteleki-hegység középső-triász fejlődésére

Felicitász Velledits; Richard Lein; Leopold Krystyn; Csaba Péró; Olga Piros; Joachim Blau

doi:10.23928/foldt.kozl.2017.147.1.3

Felicitász Velledits University of Miskolc, Institute of Mineralogy and Geology, E-mail: foldfeli@uni-miskolc.hu http://orcid.org/0000-0002-3678-8421
Richard Lein University of Vienna, Department of Geodynamics and Sedimentology, e-mail: richard.lein@univie.ac.at
Leopold Krystyn University of Vienna, Department of Paleontology, e-mail: leopold.krustyn@univie.ac.at
Csaba Péró H–1116 Budapest, Sáfrány s. 44, e-mail: perocs@caesar.elte.hu
Olga Piros Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, e-mail: piros.olga@mfgi.hu
Joachim Blau Institut für Geowissenschaften Altenhöferallee, Frankfurt, Germany, e-mail: joachim.blau@geolo.uni-giessen.de

DOI: https://doi.org/10.23928/foldt.kozl.2017.147.1.3

Kulcsszavak: Northern Calcareous Alps, Aggtelek Mountains, Reifling event, Steinalm Limestone, Reifling Limestone Formation, Schreyeralm Limestone Formation, platform drowning

Absztrakt

A Neotethys-óceán északi selfjének üledékképződésében jelentős változás következet be a középső-triász Binodosus szubzónájában (anisusi korszak, pelsói alkorszak). A sekélytengeri karbonátokat éles határral pelágikus mészkövek váltották fel, melyek bázisán gyakran tufitok is megjelennek (Reiflingi esemény). Az üledékképződésben bekövetkezett változás a pelsói korú karbonátrámpa ideiglenes megfulladását jelentette. Bár a jelenséget az Alp–Kárpáti–Dinári-térség számos feltárásából leírták, a rámpa megfulladásának időpontját illetően megoszlik a kutatók véleménye.
Kutatásainkban két, jelenleg egymástól több száz km távolságra lévő területen, az Északi-Mészkőalpokban és az Aggteleki-hegységben vizsgáltuk a Steinalmi rámpa megfulladásának időpontját, és megállapítottuk, hogy mi okozta a karbonátrámpa megfulladását.
Az Északi-Mészkőalpokban vizsgált szelvények: a Juvavikumban Schreiergraben, Schreierkogel, a Bajuvarikumban pedig Nixhöhle, Hocheck és Palfau. A karbonátrámpa (Steinalmi, illetve Annabergi Mészkő) megfulladása mindenütt a pelsói során következett be. Szárazföldi kitettségre (meteorikus diagenezis, karsztosodás) utaló nyomokat nem találtunk. A Bajuvarikum szelvényeiben a sekélytengeri képződményeket fedő pelágikus medencében képződött Reiflingi Mészkő legalsó része is pelsói korú. A schreiergrabeni feltárásban a Schreyeralmi Mészkő legalsó részén lévő mélytengeri lejtőbreccsa szintén pelsói korú. Schreierkogelnél a Schreyeralmi Mészkő alsó szintje csak a Steinalmi Mészkő felső részét harántoló késő-pelsói és kora-illír korú hasadékkitöltésekben őrződött meg.
Az Aggteleki-hegységben (Szilicikum) a pelsói korú Steinalmi Mészkő vastagsága (145–155 m) és az egymást követő mikrofáciesek sorozata a vizsgált területen azonos. A Baradla-barlangban a Steinalmi Mészkövet harántoló neptuni telérekben talált conodonták három különböző időszakot jeleznek: 1) Binodosus szubzóna (késő-pelsói), 2) késő-pelsói, kora–középső-illír, 3) Trinodosus–Reitzi zóna (kora–középső-illír). A Schreyeralmi Mészkő a késő-pelsói–középső-illír időszak alatt ülepedett le.
A Nagy-Jenei-tető ÉK-i részén felvett szelvényben a Steinalmi Mészkő egyenetlen felületére települő Schreyeralmi Mészkő bázisán pelsói és kora–középső-illír korú conodonták együtt fordulnak elő (kondenzált üledékképződés).
A Steinalmi rámpa befulladása mindkét területen a késő-pelsóiban kövekezett be. A Neotethys-óceán riftesedése miatt a kéreg kivékonyodott, az aljzat lesüllyedt, a kéreg felső része szegmentálódott, a blokkok kibillentek és félárkok jöttek létre. A pelágikus mészkövek mindkét területen a differenciálódott aljzaton ülepedtek le.

Hivatkozások

GAWLICK, H. J., FRISCH, W., VECSEI, A., STEIGER, T. & BÖHM, F. 1999: The change from the rifting to thrusting in the Northern Calcareous Alps as recorded in Jurassic sediments. — Geologische Rundschau 87, 644–657. https://doi.org/10.1007/s005310050237

HAAS, J. (szerk.) HÁMOR, G., JÁMBOR, Á., KOVÁCS, S., NAGYMAROSY, A. & SZEDERKÉNYI, T. 2012: Geology of Hungary. — Springer, 244 p. https://doi.org/10.1007/978-3-642-21910-8

HAAS J., BUDAI T. (szerk) CSONTOS L., FODOR L., KONRÁD GY. & KOROKNAI B. 2014: Magyarország prekainozoos medencealjzatának földtana. Magyarázó „Magyarország pre-kainozoos földtani térképéhez” (1:500 000). — Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, Budapest.

HAGENGUTH, G VON., POBER, E., GOTZINGER, M. A. & LEIN, R. 1982: Beiträge zur Geologie, Mineralogie und Geochemie der Pb/Zn- Vererzungen Annaberg und Schwarzenberg (Niederösterreich). — Jahrbuch der Geologischen Bundesanstalt 125/1–2, 155–218.

HAQ, B. U., HARDENBOL, J. & VAIL, P. R. 1988: Mesozoic and Cenozoic chronostratigraphy and cycles of sea-level change. — In: WILGUS, C. K., HASINGS, B. S., KENDALL, C. G. ST. C., POSAMENTIER, H. W., ROSS, C. A. & VANWAGONER, J. C. (eds.): Sea-level changes: An integrated approach. SEPM Special Publications 42, 71–108, Tulsa. https://doi.org/10.2110/pec.88.01.0071

KOCHÁNOVÁ, M. & MICHALÍK, J. 1986: Stratigraphy and macrofauna of the Zámostie Limestones (Upper Pelsonian – Lower Illyrian) of the Choč Nappe at the southern slopes of the Nízke Tatry Mts. (West Carpathians). — Geologický Zborník: Geologica Carpathica 37, 501–531.

KOVÁCS, S. 1989: Geology of North Hungary: Paleozoic and Mesozoic terraines. — XXIst European Micropaleontological Colloquium, Guidebook, Budapest, 15–36.

KOVÁCS, S., LESS GY., HIPS K., PIROS O. & JÓZSA S. 2004: Aggteleki–Rudabányai egységek. — In: HAAS J. (szerk.): Magyarország geológiája Triász. ELTE, Eötvös Kiadó, 197–299

KOZUR, H. 1991: The evolution of the Meliata-Hallstatt ocean and its significance for the early evolution of the Eastern Alps and Western Carpathians. — Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 87/1–4, 109–135. https://doi.org/10.1016/0031-0182(91)90132-b

KOZUR, H. & MOCK, R. 1973: Die Bedeutung der Trias-Conodonten für die Stratigraphie und Tektonik der Trias in den Westkarpaten. — Geologisch-Paläontologische Mitteilungen Innsbruck 3/2, 1–14.

KRYSTYN, L. & SCHÖLLNBERGER, W. 1972: Führer zu Exkursionen der 42. Jahresversammlung der Paläontologischen Gesellschaft in
Graz. — Graz 61–107.

KRYSTYN, L., LEIN, R. & RICHOZ, S. 2008: Der Gamstein: Werden und Vergehen einer Wettersteinkalk-Plattform. Fieldguide. — Journal of Alpine Geology 49, 157–172.

LEIN, R. 1987: Evolution of the Northern Calcareous Alps during Triassic times. — In: FLÜGEL, H. W. & FAUPL, P. (ed.): Geodynamics of the Eastern Alps. Wien, Franz Deuticke, 85–102.

LEIN, R., KRYSTYN, L., RICHOZ, S. & LIEBERMANN, H. 2012: Middle Triassic platform/basin transition along the Alpine passive continental margin facing the Tethys Ocean — the Gamsstein: the rise and fall of a Wetterstein Limestone Platform (Styria, Austria).— Journal of Alpine Geology 54, 471–498.

MANDL, G. W. 1999: Geology of the central and eastern sector of the Northern Calcareous Alps (NCA). — In: MANDL, G. W. (ed.), FOREGS ‘99 Field trip guide Vienna–Dachstein–Hallstatt–Salzkammergut UNESCO World Heritage Area). — Berichte der Geologischen Bundesanstalt 49, 36-53.

MANDL, G. W. 2000: The Alpine sector of the Tethyan shelf-examples of Triassic to Jurassic sedimentation and deformation from the Northern Calcareous Alps. — Mitteilungen der Österreichischen eologischen Gesellschaft 92, 61–77.

MANDL, G. W. 2001: Die östlichen Kalkhochalpen: Stratigraphie und fazielle Differenzierung vom Perm bis in den Jura. — In: MANDL, G. W. (ed.): Geologische Karten 1: 50.000 Blatt ÖK 103/Kindberg und Blatt OK 104/ Mürzzuschlag: Grundlagenforschung, Angewandte Geologie: Neuberg an der Mürz 3–7. September 2001, 71–87, Geologische Bundesanstalt, Wien.

MANDL, G. W. 2006: Explanatory notes to the digital geological map of the Rax–Schneeberg Region. KATER II Geology of the Rax-Schneeberg-Region. — Geological Survey of Austria, Wien, 26 p.

MANGE, M. A. & MAURER, H. F. 1992: Heavy Minerals in Colour. — Chapman & Hall, London, 147 p. https://doi.org/10.1007/978-94-011-2308-2

MELLO, J. 1974: Facial development and facial relations of the Slovak Karst Middle and Upper Triassic (West Carpathians, Southern part of Gemerids). — Österreichische Akademie der Wissenschaften, Schriftenreihe der Erdwissenschaftlichen Kommissionen 2, 147–155. https://doi.org/10.1007/978-3-7091-4497-8_18

MELLO, J. 1975: Pelagic and reef sediment relations of the middle Triassic in the Silica Nappe and transitional strata nature (the Slovak Karst, West Carpathians). — Geologický Zborník: Geologica Carpathica 26, 21–46.

MELLO, J., ELEČKO, M., PRISTAŠ, J., REICHWALDER, P., SNOPKO, L., VASS, D., VOZÁROVÁ, A., GAÁL, L., HANZEL, V., HÓK, J., KOVÁČ, P., SLAVKAY, M. & STEINER, A. 1997: Vysvetlivky ku geologickej mape lovenského Krasu 1:50 000. — Explanatory notes: Slovak Karst Bratislava, Vydavatel’stvo Dionýza Štúra, 255 p.

MORTON, A. C. & HALLSWORTH, C. R. 1999: Processes controlling the composition of heavy mineral assemblages in sandstones. — Sedimentary Petrology 124/1–4, 3–29. https://doi.org/10.1016/s0037-0738(98)00118-3

PÉRÓ, CS., VELLEDITS, F., KOVÁCS, S. & BLAU, J. 2015: The Middle Triassic post-drowning sequence in the Aggtelek Hills (Silica Nappe) and its Tethyan context – first description of the Raming Formation from Hungary. — Newsletters on Stratigraphy 48/1, 1–22. https://doi.org/10.1127/nos/2014/0051

PIA, J. 1930: Grundbegriffe der Stratigraphie. — Leipzig, Wien,. Deuticke, 252 p.

RÜFFER, T. 1994: Entwicklung einer Karbonat-Plattform: Fazies, Kontrollfaktoren und Sequenzstratigraphie in der Mitteltrias der westlichen Nördlichen Kalkalpen (Tirol, Bayern). — Gaea Heidelbergensis 1, 1–288.

RÜFFER, T. & BECHSTÄDT, T. 1998: Triassic sequence stratigraphy in the western part of the Northern Calcareous Alps (Austria). — In:

GRACIANSKY, P., DEHARDENBOL, J., JAQUIN, T. & VAIL, P. R. (eds): Mesozoic and Cenozoic sequence stratigraphy of European basins. SEPM (Society for Sedimentary Geology) Special Publication 60, 751–761. https://doi.org/10.2110/pec.98.02.0751

SCHLAGER, W. & SCHÖLLNBERGER, W. 1974: Das Prinzip der stratigraphischen Wenden in der Schichtfolge der Nördlichen Kalkalpen. — Mitteilungen der Österreichischen Geologischen Gesellschaft 66–67, 165–193.

SUDAR, M. 1982: Conodonts from Bulog Limestones of the Inner Dinarides in Yougoslavia and their Biostratigraphic importance. — Annales Géologiques Péninsule Balkanique 46, 263–282.

SUDAR, M., GAWLICK, H. J, LEIN, R., MISSONI, S., KOVÁCS, S. & JOVANOVIĆ, D. 2013: Depositional environment, age and facies of the Middle Triassic Bulog and Rid formations in the Inner Dinarides (Zlatibor Mountain, SW Serbia): evidence for the Anisian break-up of the Neotethys Ocean. — Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie — Abhandlungen 269/3, 291–320. https://doi.org/10.1127/0077-7749/2013/0352

TATZREITER, F. 2001: Noetlingites strombecki (GRIEPENKERL 1980) und die stratigraphische Stellung der Großreiflinger Ammonitenfaunen (Anis, Steiermark/Österreich). — Mitteilungen der Gesellschaft der Geologie- und Bergbaustudenten in Österreich. 45, 143–162.

TOLLMANN, A. 1966: Geologie der Kalkvoralpen im Ötscherland als Beispiel alpiner Deckentektonik. — Mitteilungen der Österreichischen Geologischen Gesellschaft 58 (1965), 103–207.

TOLLMANN, A. 1976: Analyse des klassischen nordalpinen Mesozoikums. Statigraphie, Fauna und Fazies der Nördlichen Kalkalpen.— Wien, F. Deuticke, 580 p.

TOLLMANN, A. 1987: Neue Wege in der Ostalpengeologie und die Beziehungen zum Ostmediterran. — Mitteilungen der Öster - reichischen Geologischen Gesellschaft 80, 47–113.

VELLEDITS, F., PÉRÓ, CS., BLAU, J., SENOWBARI-DARYAN, B., KOVÁCS, S., PIROS, O., POCSAI, T., SIMON, H., DUMITRICĂ, P. & PÁLFY, J. 2011: The oldest Triassic platform margin reef from the Alpine–Carpathian Triassic, Aggtelek, NE Hungary. — Rivista Italiana di Paleontologia e Stratigrafia 117/2, 221–268.