Az északi-bakonyi albai–cenomán üledékciklus tektonoszedimentológiai értelmezése

  • Gábor Héja MTA-ELTE Geológiai, Geofizikai és Űrtudományi Kutatócsoport, e-mail: hejagabor@hotmail.com
Kulcsszavak: vastagságtérkép, tengeralatti üledékhézag, háton hordott medence

Absztrakt

Jelen dolgozatban a Zirci Mészkő Gajavölgyi Tagozata, valamint a Pénzeskúti Márga Villóhegyi és Nánai Rétegtagja üledékképződési viszonyának a szerkezetalakulással való kapcsolatát vizsgálom. Fúrási rétegsorok, valamint felszíni feltárások leírása alapján megszerkesztettem a Gajavölgyi Tagozat, illetve a Villóhegyi és a Nánai Rétegtag vastagságtérképét. Két lokálisan megjelenő üledékhézag elterjedését szintén térképen ábrázoltam. Eme két hiátus a Gajavölgyi Tagozat bázisán, valamint tetőszintjén fordul elő. A kapott eredmények alapján több bizonyítékot is találtam az üledék képződéssel egyidős, (É)ÉNy–(D)DK-i kompressziós feszültségmező létére, ami jól egybevág KISS (2009) mezotek to nikai adataival.
A lejtőlábi Gajavölgyi Tagozat vastagsága az egykori medence felé, ÉÉNy-i irányba csökken. Ez az irány lehetett az egykori lejtő progradációs iránya is, így a Gajavölgyi Tagozat talpán megjelenő üledékhézag lehetséges, hogy lelapolódási felülethez kapcsolódhat. A dunántúli-középhegységi szinklinális déli szárnya a Gajavölgyi Tagozat képződésével egyidőben kiemelkedett, s szárazra került. Erre a Gajavölgyi Tagozatban megjelenő áthalmozott triász extraklaszt a bizonyíték. Ez a kiemelkedés a kora-kréta rátolódások (Litéri-rátolódás) reaktiválódásával magyarázható.
A következő transzgresszió során a hemipelágikus Pénzeskúti Márga képződése folyt. A Zirci Mészkő és a Pénzes -kúti Márga között fellépő hiátus a medence ÉÉNy-i részére korlátozódik. Ez az egykori medence mélyvonala lehetett, ahol folyamatos átmenet lenne várható a két formáció közt. Ennek következtében a medence ÉÉNy-i részének (ahol hézagos a település) ki kellett emelkednie. Modellem alapján ez egy rámpaantiklinális kialakulásával/reaktiválódásával magyarázható, melynek felső lenyesése a fekü Tési Agyagmárgában valószínűsíthető. Ez a rámpaantiklinális azonos lehet a hajag-hegyi antiklinálissal, ami GYALOG & CSÁSZÁR (1982) térképén is szerepel.
A Villóhegyi és a Nánai Rétegtag maximális vastagsága a medence tengelyében nyomozható. Eme medencekitöltő üledékek maximális vastagságú rétegsorai alapján kijelölhető egy feltételezett szinklinális, amely a hajag-hegyi antiklinális és a Litéri-törés rátolt blokkjában megjelenő antiklinális közt jöhetett létre.

Megjelent
2015-09-06
Rovat
Értekezés