Új rétegtani adatok a Zsámbéki-medence triász aljzatából – szerkezetföldtani következtetések

Absztrakt

A Zsámbéki-medence mezozoos aljzatának legidősebb ismert triász képződménye a vulkanitbetelepüléseket tartalmazó, medence fáciesű karbonátokból álló „Buchensteini Formációcsoport”, amely a Zsámbék melletti Strázsahegy kőfejtőjében bukkan felszínre. A medence fáciesű rétegsor fölött ladin–alsó-karni platform fáciesű dolomit (Budaörsi Formáció), majd a Zsámbék Zs–14 fúrás által feltárt, karni medence fáciesű rétegsor települ (Csákberényi Formáció). E fölött felső-triász platform fáciesű dolomit (Fődolomit), majd dolomit–mészkő rétegeinek váltakozásán keresztül kifejlődő platform fáciesű mészkő (Dachsteini Mészkő) alkotja a medencealjzatot.
A Zsámbéki-medence szerkezetét alapvetően a Ny–K-i csapású Vértessomló–Nagykovácsi-vonal határozza meg. A medence területének túlnyomó részén neogén képződményekkel fedett tektonikus zónát a Strázsa-hegy kőfejtője tárja fel. A szerkezet mentén, a déli oldalon nori Fődolomit, az északi oldalon középső-triász vulkanitból és medence fáciesű karbonátokból álló összlet („Buchensteini Formációcsoport”) érintkezik egymással tektonikusan. Az Epöl Ep–5 fúrás újravizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy a Dachsteini Formáció nori korú alsó szakasza (Fenyőfői Tagozat) alatt, a korábbi feltételezéssel ellentétben, nem a Fődolomit, hanem — tektonikus kontaktussal — középső-anisusi (pelsói) mészalgákat tartalmazó sekélytengeri platform fáciesű dolomit (Tagyoni Formáció) található. Az aljzatot felépítő triász
képződményekre vonatkozó rétegtani adatok és a rétegsorok jellemzően meredek (40–60°) dőlése alapján valószínűsíthető, hogy a Zsámbéki-medence É-i részén is tektonikusan ismétlődhet a triász rétegsor (akár többször is), ami magyarázatot ad a középső–felső-triász dolomitösszlet pásztájának jelentős, kb. 10 km-t elérő szélességére a medence aljzatában.